Kapunyitási lendület

A gyerekből idővel felnőtt (vagy félfelnőtt) válik, és éli a felnőttek megszokott, a felnőttektől elvárt életet. Tanul (többet-kevesebbet), dolgozik, párt keres, családot alapít. Mondhatnám, teszi a dolgát. Persze, nem mindenkinek ez az életútja (hol választottan nem lesz ez, hol valami hibádzik), de még mindig ez a megélt jellemző, ill. a törekvés efelé visz. Nem tudom, mennyi ebben az ösztön és mennyi a társadalmi elvárás, de így működik. És igen, elhozza, elhozhatja a jóleső elégedettséget, a boldogságot. Aztán az egy, két, három stb. gyerek felcseperedik, a munkában is sikerült elérni az elérhetőt (ha volt ilyen vágy). És az ember körülnéz. És a világ, amit lát, gyönyörűséges. Teli színes, vonzó mindenfélével. Meglát olyat, ami korábban is volt, mindig volt, csak ideje-szeme nem volt észrevenni. Hogy van körülötte más világ is.

Mint Goethe Faustja, kilép a kisvilágból a nagyvilágba. Színek, élmények, felszabadultság, pazar csodák várják - hisz nem kell megfelelni már, letett éppen eleget az asztalra, nem kell bizonyítani senkinek semmit, pokolba az (sokszor maga teremtette) elvárásokkal. És valahogy nem bezárulnak, hanem kinyílnak újabb és újabb kapuk. És igen, a szexuális étvágy sem lankad, sőt, és érettebbé és játékosabbá válik.

Nem bepótol ez a korszak, hanem kiteljesít, új élményeket, új kalandokat, új felfedezéseket és meglepetéseket hoz.

Nem kapuzárási pánik, hanem kapunyitási lendület.

"A második élete akkor kezdődött el, mikor rádöbbent, csak egy élete van."