2019. 10. 31. 17:23 | Megjelent: 1528x
Én nem.
Nem azt kaptam.
Nem azt kaptam, amiért ide regisztráltam.
Tudtam, mit akarok, mi kell nekem.
Tehát (ezen a téren), nem a formálódó önismeret térített el.
Valójában nem is tudom, pontosan mi.
Nem jól kalkuláltam a másik féllel (értsd: férfiak), ez biztos.
Különösebb kötődés-érzelem-kötelezettség nélküli (nyilván teljes mentesség nem lehet), speciális, szexközpontú kapcsolatot kerestem (igen, nőből is van ilyen, és tele a tököm az efölötti elhamarkodott ítélkezésekből, hogy miért ilyet kerestem, az tervezett blogterjedelmen túlnyúlna).
Azt gondoltam, jó hely lesz ez itt erre nekem.
És bukott a terv, mert hamar meg kellett tapasztalnom, hogy a férfiaknak - mindenféle mainstream-szólam ellenére - bizony nagyon nagy az érzelmi igényük.
Is. :)
És azt gondolom, nagyon jó, hogy ez így van. :)
Te azt kaptad, amiért ide jöttél?
Jól megkaptad?
(Nem, nem rinyablog. Amit kerestem, túlteljesítve kaptam.)
Hozzászólások (44)
(gondolom, megkönnyebbültél, hogy áldásom adtam :)
Marakodás, intrikák, klikkesedés.
Nem viseltetek ellenszenvet senki iránt sem.
Nem vagyok hajlandó választani egy csoportot és fújni másokra, vagy bárkire is.
A saját, személyes tapasztalataimra hagyatkozom, ahogy eddig is tettem.
Nem szállok be a "fekete tyúk" effektusba.
Amíg valaki velem egyenes, én sem teszek másként.
Ha bárkivel is úgy érzem, nem érdemes foglalkoznom, azt nem úgy könyvelem el, mint ellenséget, csak úgy, hogy nem vallunk azonos nézeteket és nem erőltetem a kapcsolatot. Ettől még elférek vele egy társaságban.
(a "feladó" szándékához ez áll közel
hogy a szerzőknél maradjunk: a testbeszédem lehetne bizonyosság emellett :)
Jó éjt Aranyom!
Önsegítő női könyvekben kevésbé utazom - már.
Ha én ajánlhatnék - nem kérted, tudom-, javasolnám elolvasásra pl. Berentés Éva Az érett személyiség című könyvét pl. Mindenkinek. Nem egyetértésre, csak valamiféle kiindulópontként. Pl. BDSM berkekben is. Mert rettenetesen fontos alapelvnek tartom, hogy felnőtt(érett) emberek játéka ez. És nem kompenzáció. Nem fog egy másik ember senkit kiegészíteni-kipótolni. Ilyen tervekkel csak torz és időzített bombaként működő kapcsolatok születhetnek. Előbb meg kell érni (nem életkor kérdése, és nem is valamiféle tökéletes emberről van szó). Aztán lehet akár azt is játszani, hogy nem nőttünk még fel. :)
Rég nem neked válaszolok, elkalandoztam :)
A visszajelzésekre azért érdemes odafigyelni és magunkba nézve elgondolkodni rajta... lehet igazuk van ;)
Nem vagyok pszichológus, hogy megmondjam milyen vagy, és nem is tisztem megítélni. De ha valaki nincs tisztában önmagával, és önmaga elemzésével sem jut dűlőre, egy látogatás a pszichomókusnál még senkinek sem ártott :)
Freud-ot nem igazán ajánlom, nagyon sok mindenben tévedett.
Ha valami könnyen emészthető olvasmányra vágysz, akkor Alan és Barbara Peace könyveit ajánlom, mindamellett, hogy szórakoztatóak nagyon sok mindent lehet tanulni belőlük. Sok könyvük van a párkapcsolatokra építve, a nő és férfi közti alapvető különbségekre, és ezekből fakadó konfliktusok megelőzésére, megértésére.
pl. Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? vagy a Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? (lehet az utóbbi címe fordítva van, most lusta vagyok kikeresni a könyvespolcról :/
nem ezt vártam, de szeretem a váratlan "kapásokat"
(ööö.. izé... kis közöm van hozzá :D)
"Én azt gondolom, nagyon sokan valóban kompenzálnak. (Különösképp a domkodó/domináskodó nickeknél látom én nem ritkán." - erre írtam, hogy az nem kompenzálás, hanem torz önkép.
Akkor torz valakinek az önképe, ha hisz magáról valamit, ami nem fedi a valóságot. Ez a hamis ego. Azt képzeli magáról, amilyen szeretne lenni, nem pedig amilyen valójában. Tehát hazudik magának. Erre a legjobb a rendszeres önvizsgálat, vagy a pszichoanalitika.
Ha érdekel a pszichológia privátban tudok ajánlani pár nagyon érdekes könyvet ;)
De jócskán eltértünk a blog témájától, bocsi :D
szóval a torz önképp nem mindig torz
csak a külvilág az "aréna" alapján ítéli meg csupán, pedig van ott több minden
(és szerintem nagy kérdés: ki vagy, aminek te látod magad vagy a külvilág... a külvilágnak is melyik része? kik?)
(a "sötét" rész a legjobb
mikor valami váratlanul láthatóvá válik belőle :)
ismered a Johari-ablakot?
mindjárt keresem...
elakadtam, hogy melyik az az egy
(bár, megint nem biztos, hogy átment az irónia részemről
ha nem, akkor így jártam :)
És ezzel - kompenzálás - nekem semmi bajom nincs. Ha talál hozzá partnert, remek. :)
nekem ezt nagyon nem kell bizonygatni
sőt, én a férfiakat talán lelkizősebbnek tartom
sőt, hűségesebbnek
már, ha kell nemek szerint osztályozgatni (az a jó, ha nem kell)
(életem zömét túlnyomó férfitöbbségben éltem le
és békém van a férfiakkal minden téren)
de baszki, mondd már meg, én pl. mit
most komolyan
és nem kellenek a kifogások, hogy de hát honnan tudnád (tudd és kész)
mert a kiegészítenit simán elfogadom
Mi férfiak is emberből vagyunk.
Nekünk is szükség van a megértésre, türelemre, a szeretre, a figyelmességre.
Nem vagyunk gépek..ami, hacsak valakinek kedve úgy tartja akkor bekapcsolja, vagy előveszi...és akkor használja, vagy akkor éppen kapcsolatban vagyunk és akkor minden frankó.
Aztán ha a partner meg úgy gondolja, akkor vége mindennek, és ki van kapcsolva ? Vagy takarékra van állítva ?
Ez nem így működik.
Attól még hogy sokan - férfiak - nem mutatják ki az érzelmeiket a legmagasabb fokon, attól még igenis érző lények vagyunk.
Ha belegondolsz, képesek azok a megátalkodottak a saját faszságaikkal foglalkozni, ahelyett hogy a 'hölgyek kedvére állnának sorba, vigyázzba, és a nagy erőlködésben a naciba sem csinálva. Ha nő lennék, én akkora, de akkora arcátlanságnak érezném. És mentem felcsapnék dominának...de ez csak én vagyok :)
Szóval mit is akarok mondani? Rá kell fogni ezt is a nyuszira...
"Reggeli kávé mellé egy óra hosszan önigazolást olvastam" xd
(ja sry, csak a kötelező kötekedéseim...el fogod nézni nekem, tudom)
nekem volt olyan, hogy kegyetlen-keserű végszó után kudarcnak/totálfélresiklásnak ítélt kapcsolat néhány év múlva egészen másmilyennek tűnt már
ami a legszörnyűbb volt az életemben, az volt a legjobb is az életemben
mert kellett ahhoz, ami utána következett (jó, nem kevés padlón fetrengés után :D)
hogy nézel rá, hogy értékeled :)
Minden múltbéli kapcsolat formált azokká minket, amik/akik ma vagyunk.
Kaptam-adtam-kaptam-adtam.... ...ez így jó, ezt így köszönöm! Kellett. Tanított. :) ...egy pillanatát sem bánom.
Ami(AKI) van!!! ...ŐT őrzöm,RÁ vigyázok. ... hosszú még az élet. Tanulni jó. ...és kell. ;)
Örülök ennek az átalakulásnak.
Kapcsolatom nem sok volt, már nem is törekszem, a fejlődés fontosabb nekem.
én is sokkal-sokkal többet.
(Oka volt, ha elcseszted, és úgy volt jó.
Jó, abbahagyom, mielőtt a következő mondatom az lenne, hogy tedd a kezed a kijelzőre, küldöm az energiát. :)
Hajrá! :)
Szeretek blogokat olvasgatni, és a remény még él bennem 😊