Félelem a félelemtől.... Légy bátor és kedves, Hamupipőke...

Vendégségben voltam ma. Be volt kapcsolva a tévé. Az egyik csatornán a Cinderella ment. A Kenneth Branagh-féle.
Ellához az édesanyja halálos ágyán a következő intelmet intézi: "Légy bátor és kedves!"

Elég nagy hülyeségnek tűnik ez a kombó. Miért ezek a legfontosabbak?
Aztán simán lehet, ezek a legfontosabbak. (Ha van olyan, hogy legfontosabbak.)

Légy bátor, ne félj!
Annyi mindentől lehet félni, annyi mindentől félünk. Elveszítjük, ami most jó, ami most van. Nem kapjuk meg talán sosem, amire várunk és vágyunk. Bánthatnak, bántanak. Félünk attól, ami bekövetkezhet, félünk attól, ami már korábban be is következett, hátha ismétlődik. És sokszor a félelemtől félünk.

Félelemben élni kegyetlen szar. A félelem az egyik legpusztítóbb érzelem. Elszív mindent pozitívat maga körül, mint Harry Potter dementorai. Aki fél, az bizalmatlan, az arra "vár", hogy bántsák. Résen van, folyamatosan éber. És támadásnak vehet olyasmit is, ami nem az. Aki fél, félig (vagy teljesen) már sebzett. És a sebzett ember, akár a sebzett vad, sokszor támadva védekezik.

Küzdd le a félelmed, és légy bátor!
És hogy ne látszódjék a félelmed, és lehetőleg ne bánts meg félelmedben másokat, légy kedves!
Lehet, nem is akkora hülyeség...