2019. 10. 13. 12:15 | Megjelent: 1325x
Rég tervezem írni a kövérségről... elsősorban a női kövérségről.
Mert sokakat érintő téma (errefelé különösképp), és mert valahogy tabutéma. Pedig nem kellene annak lennie. De vagy valami erőltetett mézes-mázosság, bicskanyitogató pökhendiség, kedvességből fakadó műmegértés kíséri az egyik, felcsattanás, agresszió, okanincs védekezés-támadás. hatalmas sértődés, beborulás a másik oldalon, szóval ezerféle felhang, ha témaként előkerül, de természetesség és érzelemmentes, normális kommunikáció a legritkábban.
Sokat gondolkodom a saját kövérségemről-nemkövérségemről (nem kizárólag súlykérdés ez), Szívesen beszélgetnék a miértjeiről, az okairól, céljairól (igen, vannak céljai is), stigmatizálásáról és a következményeiről, mert jó lenne, ha nem lenne tabu ez a sokakat érintő tabu, de valami normálisabb témaindítót összeütni nem volt még érkezésem. Most sincs másképpen.
Így csak egy számomra való aktualitás: sikerült vennem magasszárú csizmát! :)
Aki kicsit is eltér a nagyonstandardtól (a magyar nők hány százaléka lehet? szerintem 50 sincs) bármilyen irányba, az tudja, mekkora öröm ez.
Hát még, ha párosulna azzal, hogy kapok normális boltban, "normális" melltartót (nem mamisat, és jó, van pár kritérium, de azok kisebb méretekben nem problémásak, nagyobban - - D/E kosár csupán - nem értem, miért kell annak lenniük).
Hozzászólások (27)
Van most a TLC csatornán az Élet 300 kiló felett című műsor, azt mondta pár év és az lesz a címe: Élet 70 kiló alatt és szörnyülködni foganak azokon az embereken akik egészségesen élnek és odafigyelnek magukra, sőt drasztikusan, kényszerhízásra fogják őket....
Soha nem voltam "kövér", genetikám és drasztikus, "muszájdiétám" miatt valószínű soha nem is leszek. Vannak csinos, erotikus telt nők...de a zabáló, cukros üditőt vedelő, kanapékirálynőket szembesíteném nap mint nap a sok mocsokkal amit megesznek..és perszeee, elfogadják magukat. Valóban. Könnyebb vicces csokizabálós képeket posztolni mint elindulni mozogni és hangoztatni a sovány nővel a kutyák játszanak örökslágert.
...és most megyek edzeni :)
nálunk nem nagyon kapható olyan ruha, ami ugyanolyan, mint a "normálisoké", csak mindenhol nagyobb
igen, átjön, amit mondani akartál (szerintem :D)
ugyanakkor ismerek nem egy nőt, aki kövéren, igen-igen kövéren is nagyon nő (és nagyon annak látják a férfiak is, illetve ez olyan oda-vissza örvénylő dolog), de az a ritkább, aki tényleg önbizalomdeficit nélkül viseli plusz kilóit
illetve rengeteg az olyan "normális"súlyú nő, aki nincs semennyire sem megbékélve nőiességével, magával
es nem nem is kizarolag a ruha teszi a not, de remelem atjon mit akarok mondani.
"elkezdik nonek erezni magukat"
nem súlytól nő a nő
erről is szerettem volna beszélni
meg talan korosztalyonkent is valtozik? nem tudom. amugy a suly igazabol egy szam, a teremben sullyal guggolo 65 kilos lany meg enkoztem is eg es fold van... egyelore:))
ez is mennyire nagy eltéréseket mutat, ki mennyivel "kövér"
("félkövér :D")
ilyesmik vannak
sok-sok önáltató hazugság
nem is vagyok kövér,
orvosi okokból vagyok az - igen, van ilyen, hogyne lenne, de attól még a bevitt kalória bevitt kalória
nem tudok lefogyni, mert...
és sokkal nehezebb súlynál maradni, pláne, fogyni, ha pl. valamilyen ok miatt nem lehet sportolni
na, pl. ezeket nem szeretem (jó, nem szempont, én mit szeretek, mit nem :)
a kifogásokat
viszont érdemes a jelenségek mögé nézni
hogy miért kövér, aki kövér
illetve miért nem fogy le
szerintem érdekes (nekem az :D), hogy én pl. egyszer csak rádöbbentem, hogy jól meghíztam (évi 1, max. 2 kiló, nehezen érhető tetten, de ahogy telnek az évek tetemesre nő), el is kezdtem fogyni, ment, mint a karikacsapás :D (aki próbálta, tudja :), és egyszer csak az elérendő cél előtt megálltam
és rájöttem, igen, én még mindig kövér akarok lenni
és elkezdtem dolgozni a visszahízáson
csak lestem magam (raknék szmájlit, de nem vicces :)
ahogy van kövérben nagyon vonzó, gusztusos, szép, úgy normálban/vékonyban is van nem jól kinéző (és valahogy a normálok/vékonyak az én meglátásom szerint kevésbé önkritikusak pl. az öltözködésben is)
azért nem lihegném túl a kövérség-soványság kérdését
ahogy Ombre mondta, mikor (evés közben :D) erről beszélgettünk: ha megvan az a bizonyos egymásra hangolódás, egy húron pendülés, összefonódás, akkor azért eléggé háttérbe szorul
ja, csak szerintem meg az odáig eljutáshoz nem mindegy :)
Bántani nem szeretnék senki kövéret (sem).
Az egész biztos, hogy egészségileg nem jó, ez nem kérdés.
Hogy szép-e vagy sem? Kinek, mi a szép.
Nem stigmatizálni vagy ítélkezni szeretnék.
Beszélgetni csupán a jelenségről. Mert a tabukról különösen kell (a tiltások bírnak mérgezni).
A magyarok 2/3-a "kövér". És igen, egy csomó betegség melegágya.Szerintem elsősorban nem esztétikai (tetszik-nemtetszik) kérdés.
Sértegetni, szembemondani biztos nem kell.
De a megerősítést kimondottan bűnnek érzem. Jó vagy te így, fogadd el magad, te így vagy szép stb. stb. Persze, fogadja el az ember magát (ez is milyen elcsépelt, kiüresedett izé lett már sajna), ne eméssze, ne önmarcangoljon, hanem tegyen.És igen, van, aki kövéren (is) szép, és van, akinek a kövér nő tetszik (messze nem annyinak ám, mint aki a kövér, feltételezhetően párkeresésben nem annyira sikeres nővel akarja elhitetni könnyű prédának tekintve őket), de attól még egészségtelen a túlsúly.
Egyszer egy oldaltársnő blogot nyitott az itteni sikertelen párkereséséről-találásáról (műfaj: rinya).
Azt találtam írni rá, hogy fogyjon le. Ordasnagy bunkó lettem miatta.
tudod magadról
szerintem nincs vele tennivaló
volt ideológiám, miért kell nekem magas férfi
mert nekem alapvetően a vékony tetszik, én meg nem vagyok az, így nem érezném jól magam velemmagas-nálamkönnyebb férfi mellett, így neki a súlyomat magassággal kell kompenzálnia :))
és közben eszembe jutott jópár barátnőm, aki kimondottan a saját magasságú férfiakra bukik (eszembe jut egyik érve - mintha kellene ilyenben érvelni! -: nem kell ágaskodni. De én szeretek ágaskodni :)
és eszembe jutott jópár 170 körüli férfiismerősöm, akikért döglenek a nők
szóval...
én ilyet nem mondtam...:)
jól tudod, van az a kisugárzás (olyan közhelyes, de hát tényleg), ami feledtet centiket, kilókat, mindent...
kompromisszum
nem tudom, szabad-e meghozni ilyen téren
pár éve még simán, ezerrel bólogattam volna, hogy hogyne lenne érdemes
ma már igencsak elbizonytalanodtam
egyrészt, mert megtapasztaltam, szerelemben is az ilyen téren való kompromisszumot; én is kompromisszum voltam (az esete az ázsiai gyereklány alkatú nők voltak, nem annyira vagyok ilyen külsejű), ő is kompromisszum volt (nálam csak pár centivel magasabb, én meg igen, gáz, de a 185 fölöttieket "szeretem", kosárcsapatok mellett szocializálódtam, bocs), és hihetetlen erős érzelmi kapcsolat volt, szexben is fantasztikus együttlétekkel
de valami, valami zsigeri más volt, hiányzott
és ezt akkor éreztem, amikor ismét az "esetem"-mel lett kapcsolatom, akinek én szintén az esete vagyok
ezek nem elhatározások, nem felvett pózok
hanem valami ősösztönös, zsigeri
és lényünk ezen szintjére szerintem nagyon kell figyelni, nem véletlen való
ha igazságos, ha nem
(ha nem önszántadból ment, csak óvatosan lebegtetném a gratulációt)
bár én most nem erről (erről nem) akartam írni
engem nem is az zavar már, hogy elég nehezen kapok ruhaneműt (bár most épp könnyebben), mondjuk, sosem értettem, miért, mert nem vagyok annyira-annyira eltérő az átlagostól, hanem hogy rendre meg akarnak győzni, hogy jaj, dehogynem, semmi gond
mint ex-kover (ohh illetve azert ezt kezeljuk fentartasokkal, 80 kilorol indultam, es kozel sem vagyok meg ott ahol szeretnek) nem torok palcat a tulsulyos notarsaim felett (ugyebar igazabol en is az vagyok, mert meg 10 kilot szeretnek lefaragni, ha kesobb esetleg a plusz izom miatt tobbet is mutatna a merleg), de rengetegen kifogasokat keresnek es akaratgyengek. nem akarnak sportolni, valtoztatni az etkezesen, inkabb megveszik a 30. szuztea kapszulat meg szauna ovet.
en is ilyen voltam sokaig, kellett egy tamogato parkapcsolat a valtozashoz, es meg most is sokszor kuzdok a "regi" enemmel. sok mulik azon is otthonrol mit, milyen peldat hoz az ember.
ha valaki szeretni tudja magat koveren, hat legyen boldog, de szerintem ez a kover nok 10%a lehet kb. "fogadd el magad", bullshit. ha nem tudod szeretni magat az elfogadas szart sem er.
A magam részéről a látvány kevésbé fontos. Én szeretek lábujjhegyre állni... Könnyebben átléphető ügy, mint amikor nem vette le a pasi a pólómat, én meg gondolhattam, amit akartam... (igen, túl sovány vagyok)
Igazad van abban hogy tabu téma. Egy kövérnek senki nem meri a szemébe mondani, hogy kövér. Eddig számtalan kritikát kaptam a dohányzás miatt, hogy milyen káros, meg hány milliárdos kárt okozok vele az egészségügynek. Mikor 20 kiló túlsúly volt rajtam, senki egy büdös szót nem szólt, hogy figyelj már nem zavar hogy kövér vagy? Pedig több problémám volt, mint most 76 kilósan dohányos tüdővel. A kövéreknek sokkal több betegségük van, ami több európai országban az egészségügyi ellátási rendszer bedőlését okozza. Tabu téma, ezért te vagy ciki, ha valakit piszkálsz a túlsúlya miatt. Nem szoktam senkit bodyshamingelni, nincs jogom megmondani hogy ki hogy nézzen ki, de ha állandóan fáradt, beteg vagy, béna a szexuális életed, depressziós vagy, nem lehet kapni rád való ruhát, akkor gondolkozz már el azon, hogy elkezdesz törődni magaddal, csak a saját érdekedben!
"Vízszintes helyzetben, pláne, ha ki is vagy kötözve, nem számít." ;-)"
De így csak annyit tudok hozzászólni, hogy bár a pasikra mondják, hogy vizuálisan fogékonyabbak, szerintem mégis ők az elfogadóbbak a külsőt tekintve.
Hogy lehet ebből jól kijönni?
És mi aztán tényleg semmiképpen nem tudjuk ezt befolyásolni. (Járjunk platform cipőben, mint Gene Simmons? :-D)
Hazudjuk magasabbnak magunkat, ahogy a hölgyek könnyebbnek? Ez első találkozáskor úgyis kiderül és így hazugsággal indulni egy ismerkedésnél szvsz nagyon negatív tud lenni.
A magam részéről a 170+ magasságommal ugyan törpének nem számítok, de a 180 feletti magassággal kereső hölgyeknél nem rúgok labdába.
Na nem panaszkodás, de ahogy a csajok, úgy a pasik is érezhetik hátrányban magukat a külső tulajdonságokat tekintve. És itt a 170 alatti hímtársaimra gondolok. Pedig biztosan akad köztük olyan, aki megérné, ha meghoznák érte azt a kompromisszumot, hogy esélyt kap.
ugyan tavasz óta sikerült kb. 16-18 kilót fogynom, de azzal már régen tisztában vagyok, hogy sovány tehénből sosem lesz őzike :)
Nekem túl hosszúak a végtagjaim, nagy a lában, erre az alkatra sem egyszerű bármit is kapni.
És igen, a piac az "átlag" kiszolgálására van berendezve, hiszen onnan biztosabbnak tűnik a jövedelem.
Viszont ebben a világban szeretjük azt gondolni magunkról, hogy nem vagyunk átlagosak... És roppant érdekes, hogy a mi eltérésünk az átlagostól (deviancia) teljesen rendben van, ám a másé nem oké. Azt már nehéz elfogadni. Pedig ha valakinek tudni kéne, hogy milyen érzés másnak lenni (kövérnek, nagylábúnak, BDSM kedvelőnek, ilyen-olyan kisebbséghez tartozónak stb), az pont hogy nekünk kéne lenni...
és jó lenne félretenni a millió önvigasztaló bullshitet
https://moly.hu/konyvek/deirdre-riordan-hall-sugar