2019. 08. 04. 11:29 | Megjelent: 1390x
27 és fél hónapos a regisztrációm. Ebből 23 hónapot partnert nem kereső üzemmódban voltam-vagyok.
Kategóriát nehezen választottam, egyik se volt nekem tetsző. Olyan nem volt választható, hogy elengedhetetlenül szükséges számomra a férfidominancia, szeretem a változatos, izgalmas, energikus, játékos szexet, és leggyakrabban nem a királylányosat.
Idekerülésem után 13 nappal volt az első személyes találkozásom. Arra hamar rájöttem, nem megy nekem a párhuzamos ismerkedés, egyszerűen nem tudok érdemben több emberre egyszerre koncentrálni. Valamint nem virtuálisan fecserészni terveztem (a partnerkeresés terén), így ha kb. 1 hét alatt nem jött létre vagy nem volt alakulóban személyes találkozás, érdeklődésem elapadt. Képet nem küldtem (igen-igen, azért, mert elképesztően ronda vagyok), telefonszámot nem adtam (nagyon ritka volt a kivétel), ha valakiről ezek miatt lemaradtam, majdcsak feldolgozom valahogy. A tapasztalatom az, hogy a magukat domnak megjelölő férfiak egészen elenyésző hányada fér bele a számomra is dom kategóriába. A legfontosabb szűrőm az volt, hogy érdekeljen a másik, váljék érdekessé. Sajnos, ez elég szigorú szűrőnek bizonyult. Menet közben tanultam meg magamról, hogy és de, bizony számítanak és nem lehet figyelmen kívül hagyni (pláne ennyi évesen) bizonyos prioritásokat. Kor, magasság, értelmi szint, anyagiakhoz való viszonyulás (ennek csak kis köze van az anyagi helyzethez) - biztos van még pár. Próbáltam "engedni" ezekből, de azt hiszem, senkinek se szabad a számára fontosakból, pláne hosszabb-hosszú távon nem működik az ignorálásuk. És biztos lehet ez alapján minősíteni (felszínes vagyok, jaja), de nekem ezek fontosak (nomeg sok minden más, ami az érdekessé váláshoz elengedhetetlen).
Összesen 10 férfival találkoztam. Mind érdekes, értékes, érzékeny ember. Ami még közös bennük: verbálisan mind igen erős (mind írásban, mind szóban). Talán itt ez elengedhetetlen (és én se vagyok gyenge:). 2-vel előre megfontoltan csak baráti szándékkal (továbbra is igencsak kedvelem őket :). 1 volt olyan, akinél megszólalt valami vészsziréna, hogy "nem normális", s azon is gondolkodtam, valahogy szólni lenne jó az itteni népességnek (hogy? kinek? van jogom? és azóta már a sokadik nickjén van itt, már, amennyire tudom követni, látom néha felbukkanni), vigyázzanak. A fennmaradó 7-nél 3-ból lett valami (valami, valamibb, legeslegvalamibb), 3-ból a semminél több, a valaminél kevesebb valami, 1-nél meg valójában fogalmam nincs, mi történt, nálam az "átbaszás" kategóriába került, de se harag, se semmi nincs, időnként felbukkan az életemben, azt hiszem, nálam magát bassza át sokkal inkább. 1 olyan van, akivel asszem, ha időtutazhatnék, nem kezdeném újra.
Jópár ígéretesnek indult levelezés kapott gellert valamin (jellemzően fogalmam nincs, min) menet közben. A félrecsúszást, idő közben való drasztikus érdeklődéscsökkenést nem minden ismerkedőpartner tudta a számomra való normalitás határán belül elviselni (jöttek a vádaskodások, hogy csak kamunick vagyok meg szórakozom stb., ill. teljes elemzést a valós életemről, merthogy ők tudják, hogy is élek valójában - egészségükre). Ahogy a visszautasítás (szerintem mindig kulturált) is váltott ki érzelmileg túlreagált választ (értsd: hisztit). Ezeknek egy szempontból örültem: teljes bizonyosságot nyert, hogy számomra nem domok kerültek ki az érdeklődési körömből. De ezek az esetek messze a kisebbséget jelentik.
Szubnak aposztrofált nőként valóban rengeteg (sokszor és pláne kezdetben követhetetlenül és kezelhetetlenül sok) levelet kap az ember. Először özönlött, aztán beállt napi kb. 10-re, aztán hullámokban változik azóta is (feltételezem, fiatalabbaknál, domináknál ez még olyanabb). Akár az önértékelést is meg tudja ez billenteni (remélem, nálam nem történt ilyen, az általános IRL vélemény az szokott lenni, alulértékelem magam, azonban itt jópár nőnél láttam "elszállást").
Faszképes levelet elvétve kaptam, de tiszteletlen, térdreribanc-os megkeresés is nagyon kevés ért (talán ha 1-2% lehet). Ez ellentmond a rinyablogokban gyakori női sirámoknak. A magyarázatát nem tudom (korom? profilszövegem?). Nagyon határozottan az a véleményem, hogy az oldalon jelenlévő férfiak jellemzően udvariasak, tisztelettudóak, kedvesek. Sok érdekes-értékes-értelmes-érzékeny férfit ismerhettem meg, néha akár csak levélváltásnyi időre. A számuk nagyon kellemes meglepetés.
Viszont a kategóriamegjelölés... nem tudom, mi vagyok, nem ismerem biztosan a határaimat, sőt a vágyaim is okoznak meglepetést, azt viszont biztosan tudom, hogy domináns férfi kell nekem. A magukat dominánsnak megjelölő férfiak egészen elenyésző hányada egyezik az én domináns fogalmammal. Nincs ezzel gond alapvetően, másoknak meg biztos dominánsok ők, de az ismerkedést megnehezítette kétségtelenül.
És a "statisztikám" leglényegesebb eleme: találtam, illetve megtaláltattam. Elvárásokból (lényegi elemekből) semmit nem engedve, minden elképzeltnél-reméltnél sokkal jobbat-többet.
Ez nagyjából az én statisztikám. Azt gondolom, szokványos, sokak tapasztalatával egybevágó.
Mi belőle a tanulság? Az ég adta világon semmi. :)
Hozzászólások (18)
..mivel minden szabályt megszegsz:D
Édes kis lázadóm:)))
majd szólok :)
(vagy csöndben duzzogok
vagy hangosan
vagy valami)
mert én átlátom az egész "nagy" statisztikádat, és helyeslően bólogatok..
Majdnem napra pontosan egy éve találkoztunk először az Időkeréknél.. ..és mennyi minden történt velünk azóta Kincsem!:))♥
és mi az, hogy "túl"?
és miért ne lenne szabad?
:)
nemritkán látom, van, aki eleve vesztésre
- mert az mennyit jelent, hogy nekem volt valamiféle rossz érzésem?
- lehet/szabad egy embert így bemártani?
- ha a valamit érzés akkor (lassan két éve) jogos is volt, lehet, csak átmeneti volt (volt baja rendesen), és stigmázzam?
és még folytatható..l
(és én ebben ókonzervatív vagyok)
de az fura érzés, mikor megjelenik egy Dom, nézed a lapját, és rácsodálkozol, jééé, ezt mintha pont neked/rólad írta volna... és szurkolsz, hogy írjon már rád... és de nem... aztán mégis :D
a képküldést nem tartom fölöslegesnek, csak én nem így ismerkedtem (nem kell meggyőzni, hogy dehát... én se akarok meggyőzni senkit, hogy ő hogy tegye... sok okom (és tapasztalatom) van rá, magamat tökéletesen meggyőztem, hogy így jó :D
Főleg a napi 10 megkeresés. Engem eddig talán ha két ember keresett meg, mindenki mást én kerestem meg. Nyilván ezen az oldalon 90-95% a heterók aránya, szóval ez nem meglepő. Mégis érdekes, mert alapvetően más stratégiát alkalmaz az ember akkor, amikor ő keres meg valakit, akit ő esetleg nem érdekelne, de mi persze igyekszünk mindent bedobni, hogy mégis meghódítsuk; és más az, amikor engem keres meg valaki, aki viszont engem nem érdekelne alapból.
Én az utóbbi bő egy hónap alatt (amióta itt vagyok) biztosan leírtam vagy 40.000 karaktert partnerkeresés céljával.
Azt nem vágom, hogy a képküldést milyen okból tartod fölöslegesnek. Szerintem iszonyúan fontos. Utólag látom, hogy annak idején több bimbózó viszony jobban alakult volna, ha ehhez szigorúan ragaszkodom. Többször volt, hogy egyszerűen lesokkolt az első találkozás [én? ezzel? együtt?], pedig ha küld képet, és hozzászoktatom magam jó előre, hogy nem az álmom hercege fog megjelenni, akkor sokkal előrébb jutottunk volna.
Mivel én is szubmisszívnek jelöltem magam (elsőre bizonytalannak, aztán az első találkozás után a Mesteremmel átjavítottam szubmisszívre, mert tudatosult, hogy _tényleg_ mennyire élvezem az alávetettséget), közös pont, hogy én is domináns, határozott, erős kisugárzású férfiakra vágyom. De valóban nem feltétlenül erre, és talán itt van némi különbség köztünk. Megalázó _helyzetekre_ vágyom, amelyekben jelen vannak férfiak. (Néha töprengek azon, hogy nők előtt is izgalmas lenne-e; láttam egyszer egy olyan pornóvideót, ahol két domináns tanárnő volt, és három megalázott fiú, izgató volt nagyon, de talán csak azért, mert _három_ megalázott fiú volt, szóval hogy egymást is látták megalázva.) Szóval a Dom maga is csak szereplője egy darabnak, és persze az a jó, ha jól játszik, de nem feltétlenül muszáj, hogy ismerjem az "igazi" személyiségét. [Bocs, ha kicsit zavaros, mert érteni velem, amit mondasz.]