Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell...

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell... pláne, mert mindenkit másképp kell...

Nekem a szavak keveset érnek, másnak sokat.
Az ajándékokból én nem érzem, hogy szeretve vagyok, másnak ékes bizonyítékok.
És még csak nem is az érintés, a testi kontaktus az elsődleges.
Nekem a tettek beszélnek gyémántnál csillogóbban, minden szónál ékesebben.
Meg a rám fordított idő (mert abból általában kevés van mindenkinek). És a figyelem.

Meg kell(ene) tanulnunk, hogy kell okosan szeretni egymást.
Hogy minél kevesebb mosoly, ölelés akadjon fenn a világ ág-bogán.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t_szeretetnyelv


Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád, kedvesem, gondolj néha rám

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Búcsúzom Tőled, de látlak még talán
Isten Hozzád kedvesem, gondolj néha rám
https://www.youtube.com/watch?v=4k_36NrrOMg