Dominancia és agresszió

"az agresszión túli egyéb eszközei is már vannak olyan fejlettek, hogy azzal is élhet az esetek egy tekintélyes részében: lehet alkudozni, meggyőzni, kompromisszumra jutni satöbbi"

azért nehéz nekem tovább cizellálnom, mert magát egy viselkedést, ill. más viselkedés jelzőjét is szinte ugyanúgy jelöljük

agresszív viselkedés - agresszív meggyőzés
azért, mert más módszer (meggyőzés) került a képbe, az agresszió még ott van

ha gondolkodom rajta, még olyanokat írtam volna, hogy a dominancia sokszor elegáns, megnyerő, az agresszió taszító, bunkó
a dominancia jó érzéseket kelt (biztonság), az agressziót igyekszel kerülni

Nekem azért az a véleményem, hogy az agresszió nem véletlenül alakult ki az élővilágban egy bizonyos fejlettségi szint felett - nem véletlen, hogy minden emlős között megfigyelhető viselkedésformáról van szó.
Az egyedek ezzel fontos szabályozó eszközt használnak, ez által is igyekeznek eléri a céljaikat, illetve megvédeni az érdekeiket.

Én azzal a véleménnyel értek egyet, hogy az ember esetében az a különbség, hogy az agresszión túli egyéb eszközei is már vannak olyan fejlettek, hogy azzal is élhet az esetek egy tekintélyes részében: lehet alkudozni, meggyőzni, kompromisszumra jutni satöbbi.

Ám azért azt gondolom, hogy nem mindig lehet ezekkel célt érni, és bizony van olyan, amikor agresszióra van szükség, ha örülök ennek, ha nem.

És a passzív agresszióról is egy gondolat: azt gondolom, hogy ez a speciális fajtása azért alakult ki az agressziónak, mert egy gyenge, kiszolgáltatott ember esetén ez számít a legbiztonságosabbnak. Ha az erősebb fél ugyanis nyílt agressziót észlelne, akkor nagyobb eséllyel visszatámadna, és ennek az esélyét igyekszik a gyengébb fél minimalizálni a passzív agresszióval. Ártok is, de mégis tehetek úgy, mintha nem is úgy volna, vagy legalábbis véletlen volna. Vagy meg is védem magam, de mégis úgy, hogy a másik ne értelmezhesse nyílt ellenállásként, mert akkor csúnyán megbüntethetne. Nem nehéz belátni, hogy mondjuk egy bántalmazó kapcsolatban a bántalmazó, alkoholista férj mellett mondjuk miért alkalmaz a feleség inkább passzív agressziót, mintsem nyílt agressziót.

És a többi formája is legtöbbször gázos, hiába hatékony.

O, abszolut!
Koszonom a kiegeszitest.

Sot, az agresszio gázos fajtajanak ezt tartom.
De azert megsertodni tuti nem kell. A megsertodes hiabavalo es nevetseges. Szerintem.

Annyit tennék még hozzá, csak hogy teljes legyen a kép, hogy nem csak a domináns gyakorolhat agressziót, hanem a szubmisszív fél is, csak álcázott, kétértelmű, elmaszatolt módon - ezt nevezzük passzív agressziónak.
Vagyis nyíltan nem támad, nincs jól észrevehető arrogancia, vannak viszont mondatok, amiknél nem tudjuk, hogy most megsértődjünk-e vagy sem. Vannak "elfelejtett" és nem betartott ígéretek, amikről ugye nem tehet szegény passzív agresszív, és már megint mi érezzük magunkat hülyének, ha haragszunk.

a megfelelően kezelt a lényeg
igen :)

és például azt kezdem gondolni, a megfelelően kezelt agresszió talán majdnem azonos a dominanciával

nem megfelelően működtetett agresszió meg látszateredményeket hoz
mert arra is vagyunk szocializálva, hogy lehetőleg ne üssük le az agresszívkodót
hanem kerüljük ki
így könnyen hiheti győzelemnek
csak azt meg nem látja, hogy az "élet" meg simán elkerüli, kikerüli/megkerüli
csak keresi a hibát a környezetében (sikertelen munkakapcsolatok, kudarcos párkapcsolatok - persze mindig van magayrázat... többiek sunyisága, irigysége stb.)

"arra vagyunk szocializálva, hogy az agresszió rossz"
igen, de aki lát, az tudja hogy az agresszió, aki megfelelően kezelni tudja, annak az élet minden területén egy hatásos stratégia lehet.

egyáltalán nem biztos, hogy így van
csupán leírtam, ennyi és nem több
a kérdéskör meg százezer éve foglalkoztat
szeretnék erre-arra választ találni ezekkel kapcsolatosan

az agresszió szükséges "rossz" ebben a 3D-s, materializált világban, még a normál életben is, hiszen önvédelem, és akaratérvényesítés.. de a mértéke és az oka nem mindegy
a stresszt viszont nem elfojtani, hanem kezelni kell megtanulni, mivel kikerülhetetlen.. persze, néha még kellemes is lehet.. mondjuk kikötözve, szemtakaróval, anyaszült meztelenül, szétfeszített combokkal..:))

persze, hogy nem a szavaiddal:)))))

nem tudom mennyi idő alatt írtad ezt a blogot.
de nekem minden mondaton nagyon sokáig gondolkodnom kell, hogy valóban így van-e.

igen, mi arra vagyunk szocializálva, hogy az agresszió rossz, el kell fojtani (kb. ahogy a stresszel)
pedig nem rossz, csak meg kell tanulni uralni, bánni vele

az agresszor és a domináns között pl. ez is (nekem) a különbség
az előbbi nem tudja (nem akarja?), az utóbbi igen
a BDSM-nél az előbbi, az előbbivel való játék orosz rulett, kamikáze-akció
nomeg, ha az agresszió "védtelen" vagy önmagát megadó (mindegy, milyen okból) ellen történik, akkor igen sajátos jellemre is utal

(remélem is, hogy nem a szavaimmal :)

Nem a szavaiddal akarok játszani, de én hiszem, hogy minden dominanciában (kötelezően) van agresszió is.. még ha sejteni lehet is csak, akkor is ott van, érezhető a szándék, hiszen az agresszió uralkodás egy másik akarat felett, egy ellentmondást nem tűrő megnyilvánulás, aminek engedelmeskedni kell.. és ez maga az ösztönös domináns attitűd
és mindegy, milyen okból (ok rengeteg van)
de önmagában az agresszió - a mi szoc.kult. környezetünkben - önértékelési zavart takarhat.. valami visszavágást egy régi sérelemért, egy önigazolás, vagy a tehetetlenséget balanszírozza