2019. 04. 22. 19:08 | Megjelent: 1366x
Vágyom a dominanciára. Biztonságot ad. Számomra egyértelműen pozitív érték.
Taszít az agresszió. Nem, nem üldözendő valami, sokszor szükséges. De kényelmetlen érzetet kelt. Ha részese vagyok, akkor is (nem szeretem az agresszív magamat, igyekszem kerülni, de van, ha meg agresszív helyzetben nem vagyok az, az is fura), ha csak tanúja, úgy is.
Dominancia és agresszió - feltételezik egymást, léteznek egymás nélkül?
Azt gondolom, a domináns hátizsákjában agresszió is van. Kérdés, mikor veszi elő, és mennyit vesz elő.
Ugyanakkor az agresszió nem feltétlenül takar dominanciát. Sőt, agresszió láttán fogjunk gyanút: talán pont a dominancia hiányát (a csupán vágyott dominanciát) hívatott elfedni.
A domináns agresszív is tud lenni.
Az agresszív nem biztos, hogy tud domináns.
A domináns él alkalom adtán az agressziójával, az agresszív visszaél.
A domináns erejében a felelősséget látja. Az agresszív a (sokszor pillanatnyi) győzelmet.
A domináns vonzza az embereket. Az agresszív taszítja.
A domináns agressziója előtt fejet hajtanak, az agresszívra ráhagyják.
A domináns oltalmába önként megy a környezete, az agresszívot simán kikerülik.
A domináns nem rúg földön fekvőbe, magát megadóba, nem fitogtatja baromfiudvarban erejét elkóborolt, kakastjátszó tyúkocskája védelmében, nem keresi az agresszív helyzetet (de beleáll, ha bele kell). Az agresszív igen.
A domináns épít, az agresszív rombol.
Bizalmat. Tehát mindent.
Hozzászólások (13)
azért nehéz nekem tovább cizellálnom, mert magát egy viselkedést, ill. más viselkedés jelzőjét is szinte ugyanúgy jelöljük
agresszív viselkedés - agresszív meggyőzés
azért, mert más módszer (meggyőzés) került a képbe, az agresszió még ott van
a dominancia jó érzéseket kelt (biztonság), az agressziót igyekszel kerülni
Az egyedek ezzel fontos szabályozó eszközt használnak, ez által is igyekeznek eléri a céljaikat, illetve megvédeni az érdekeiket.
Én azzal a véleménnyel értek egyet, hogy az ember esetében az a különbség, hogy az agresszión túli egyéb eszközei is már vannak olyan fejlettek, hogy azzal is élhet az esetek egy tekintélyes részében: lehet alkudozni, meggyőzni, kompromisszumra jutni satöbbi.
Ám azért azt gondolom, hogy nem mindig lehet ezekkel célt érni, és bizony van olyan, amikor agresszióra van szükség, ha örülök ennek, ha nem.
És a passzív agresszióról is egy gondolat: azt gondolom, hogy ez a speciális fajtása azért alakult ki az agressziónak, mert egy gyenge, kiszolgáltatott ember esetén ez számít a legbiztonságosabbnak. Ha az erősebb fél ugyanis nyílt agressziót észlelne, akkor nagyobb eséllyel visszatámadna, és ennek az esélyét igyekszik a gyengébb fél minimalizálni a passzív agresszióval. Ártok is, de mégis tehetek úgy, mintha nem is úgy volna, vagy legalábbis véletlen volna. Vagy meg is védem magam, de mégis úgy, hogy a másik ne értelmezhesse nyílt ellenállásként, mert akkor csúnyán megbüntethetne. Nem nehéz belátni, hogy mondjuk egy bántalmazó kapcsolatban a bántalmazó, alkoholista férj mellett mondjuk miért alkalmaz a feleség inkább passzív agressziót, mintsem nyílt agressziót.
Koszonom a kiegeszitest.
Sot, az agresszio gázos fajtajanak ezt tartom.
De azert megsertodni tuti nem kell. A megsertodes hiabavalo es nevetseges. Szerintem.
Vagyis nyíltan nem támad, nincs jól észrevehető arrogancia, vannak viszont mondatok, amiknél nem tudjuk, hogy most megsértődjünk-e vagy sem. Vannak "elfelejtett" és nem betartott ígéretek, amikről ugye nem tehet szegény passzív agresszív, és már megint mi érezzük magunkat hülyének, ha haragszunk.
igen :)
és például azt kezdem gondolni, a megfelelően kezelt agresszió talán majdnem azonos a dominanciával
nem megfelelően működtetett agresszió meg látszateredményeket hoz
mert arra is vagyunk szocializálva, hogy lehetőleg ne üssük le az agresszívkodót
hanem kerüljük ki
így könnyen hiheti győzelemnek
csak azt meg nem látja, hogy az "élet" meg simán elkerüli, kikerüli/megkerüli
csak keresi a hibát a környezetében (sikertelen munkakapcsolatok, kudarcos párkapcsolatok - persze mindig van magayrázat... többiek sunyisága, irigysége stb.)
igen, de aki lát, az tudja hogy az agresszió, aki megfelelően kezelni tudja, annak az élet minden területén egy hatásos stratégia lehet.
csupán leírtam, ennyi és nem több
a kérdéskör meg százezer éve foglalkoztat
szeretnék erre-arra választ találni ezekkel kapcsolatosan
a stresszt viszont nem elfojtani, hanem kezelni kell megtanulni, mivel kikerülhetetlen.. persze, néha még kellemes is lehet.. mondjuk kikötözve, szemtakaróval, anyaszült meztelenül, szétfeszített combokkal..:))
persze, hogy nem a szavaiddal:)))))
de nekem minden mondaton nagyon sokáig gondolkodnom kell, hogy valóban így van-e.
pedig nem rossz, csak meg kell tanulni uralni, bánni vele
az agresszor és a domináns között pl. ez is (nekem) a különbség
az előbbi nem tudja (nem akarja?), az utóbbi igen
a BDSM-nél az előbbi, az előbbivel való játék orosz rulett, kamikáze-akció
nomeg, ha az agresszió "védtelen" vagy önmagát megadó (mindegy, milyen okból) ellen történik, akkor igen sajátos jellemre is utal
(remélem is, hogy nem a szavaimmal :)
és mindegy, milyen okból (ok rengeteg van)
de önmagában az agresszió - a mi szoc.kult. környezetünkben - önértékelési zavart takarhat.. valami visszavágást egy régi sérelemért, egy önigazolás, vagy a tehetetlenséget balanszírozza