Igét kötök - értem, megértem, egyetértek, elfogadom, lefogadom, megfogadom

Nem kedvelem az adatlapokról, hirdetésekről szóló blogokat (persze, egyéni szocprobléma, és nem, nem a legutóbbi ilyenfélére reakció ez a blog, és annyiszor mondtam én ezt már korábban, hogy... nagyon sokszor). Le szoktak kicsit hangolni. Mondanám, hogy elszívok egy cigit, ha ilyet olvasok, és halkan fütyörészni kezdek, hangulatilag valami ilyesmit tesznek hozzám, de hát egyiket sem teszem sosem.
Szeretném, ha itt elfogadás lenne. (Hoppáhoppá! Mi is az? Lásd lentebb.) Ami nem tetszik, azon lépjen túl az ember, ne kezdje el cikizni sem a szerzőt, sem annak lapján/hirdetésében megfogalmazott vágyát. Hagyjuk egymást békén. Amúgy se mindig könnyű, ha nem hetente kétszer 8,4 perces, szerelmetes összebújásra vágyik csak az ember, ha már szexről van szó, hanem valami kuriózumra (a "mások" által perverznek nevezettet eufemizáltam imént).
Persze, az imént ajánlottat talán jó lenne, ha én fogadnám meg, azaz ne foglalkozzam olyan bloggal, ami nem tetszik, mondhatnám másként is, ha a siklik igét tudnám számomra elfogadható módon felszólító módba tenni. Vagy adatlap- és hirdetésírók helyett másokat cikizőkkel is elkezdhetnék empatizálni (milyen az, amikor csak ömlik-ömlik az emberre a nemkívánatos tartalom, ill. az életből már csak az maradt, hogy a kispadon ülve másokat figyeljem). Ja, kezdhetnék. De nem.
Ugyanakkor azt is szeretném, ha tudnánk pár lépés távolságból, akár görbe tükörbe nézve is látni magunkat. És jót nevetni a látottakon. Legyen humor. Mert néha tényleg annyira, de annyira abszurd ez a világ. De persze más, mikor magán nevet az ember, és más, mikor mások teszik nevetségessé. A különbség hatalmas. És nehéz úgy nevetni magunkon, ha ezer sebbel-heggel érkeztünk már ide (nyilván nem csak én kaptam extrémnek titulált vágyaimért korábban).
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szóval, legyen elfogadás. De mi is az? Nekem leginkább: tisztelet. Tiszteletben tartom a másikat. És valamilyen fokú szeretet. Olyan általánosféle legalább (persze, több lehet). Van köztünk valamiféle szimpátia. Van valami, ami tetszik, amiben egyezünk. Vagy közösen tartozunk valahova. Vagy valakihez. A közös valaminkért "cserébe" elfogadom az olyan részeidet-dolgaidat is, ami amúgy nem kedvemre való, vagy nincs közöm hozzá, vagy nem érdekel. Nem basztatlak az ilyenekért. Elfogadlak, mert tisztellek.
Értelek. Sőt, megértelek. De ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek. Nem, mindennel szinte biztos, hogy nem. Vannak szintek, területek, ahol vannak különbségeink. Mindenkivel vannak ilyenek. Ha ezeket kezdjük cincálni, akkor a különbségeink fognak kidomborodni. Szakadék támadhat a köztünk ívelő híd helyén. Te is tisztelj engem, hogy tudjalak tisztelni. Fogadd el a korlátaimat, az elfogadásom határait, hogy el tudjalak fogadni.
És végképp ne akarj meggyőzni olyasmiről, amiről nem akarom, hogy meggyőzz. Ne akarj elfogadtatni olyasmit, amit nem akarom, hogy elfogadtass velem. Ha védekeznem kell, abból már jó nem lehet. Max. egy blog. Rinyablog. Amiket meg úgy utálok.