Valamit nagyon elcseszünk...

köszönöm :)

én is sok jót találtam benne :)

"a kíváncsiság helyett a szorongás vezet minket"

"Ha folyamatosan várok arra, hogy ő írjon, akkor gondolok rá, a fejemben van, és egyre több történetet szövök köré, egyre inkább kitöltöm a fantáziámmal a körülötte lévő űrt.
Ez felerősíti a vágyakozást, de közben idővel sajnos egyre nő az ingerültség is, ha az illető nem az elvárt sebességen, az elvárt módon válaszol."

Ha már a témánál vagyunk, akkor pont tegnap olvastam egy cikket a témában. 2 és fél éves és az is lehet, hogy volt már itt szó róla, de meglepően találónak találtam:
https://divany.hu/eletem/2016/06/06/tul_gyorsan_akarunk_tul_sokat._ezert_nem_talalunk_part.

Csajok, nagyon elmentetek az "ismerkedni" irányába
persze, ha nincs ismerkedés,akkor semmi nincs, de szerintem nem itt akad el igazán, nem itt van gond az emberi kapcsolatokkal

ismeretség még csak-csak van
viszont mintha az nem menne, hogy abból valami igazán mély kapcsolódás létrejöjjön
én itt érzem a gondot
az erre való képtelenségben

szervezett régebben egy tag filmklubot is

Nemcsak poker volt,hanem mindenféle egyéb játék. Kacsintos stb

Régen renceresen volt Pixie póker. Sokan jártunk. Vissza kéne hozni

ott bukik el, hogy az emberek jellemzően kapni akarnak... csak kapni a másiktól... mikor úgy vélik, áááááá, dehogy, akkor is.... miközben azt gondolom, az önzés nagyon jó dolog... az okos/konstruktív önzés...

mondom ezzel a gondom (a pozitívuma mellett)... majd este, ha idejutok...

tegnap bevillant egy ötlet: az Anonim Alkoholisták Klubja példájára lehetne szervezni Magányosok Klubját. utánanéztem a neten, hát nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott. :) mazsoláztam közöttük és találtam egy-két nagyon jó szerveződést.

Tudtam. Adtam egy ötletet.l.idegenekkel való terefere

kell foglalkozni az "elvárttal"? :)

nagyon nem bírom a nyavalygást (a pixie-n is utálom)
de a nyavalygás és az érzelmekről való beszélés nagyon nem ugyanaz
az előbbihez pl. jellemzően mások hibáztatása és saját maga mosdatása is szervesen kapcsolódik - nekem nagyon nem kívánatos

ugyanakkor kevés megrendítőbb, megtisztelőbb van, mint mikor egy férfi az érzelmeiről beszél

jó, hogy csináltok ilyet :)

de ne haragudj azokra, akiknek ez nem opció :)

a sok "nemet" olyan könnyű sorolni
tagadhatatlanul vannak, és ha nem soroljuk őket, akkor is

mégis
kezdetnek pl. lehetne a "nincsek" helyett a "vanokat" számbavenni

sem érzéketlennek, sem önzőnek nem gondollak (amúgy szerintem az önzés jó dolog)
én sem gondolom, hogy bárki helyett lehet neki segíteni
max. abban hiszek, hogy segíteni lehet, hogy magának segítsen


pl. ha segíted megszeretni magát (ez mindennek az alapja)
figyelsz rá, észreveszed benne a jót, hagyod/lehetővé teszed, hogy jó legyen (jó = mindenféle érték)

"s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy."
hát mondjuk :)

"megmentőként" tudjad már :DD

(sok hozzászólásodat olvastam már... mindig kíváncsian várom a szakértelem megnyilvánulását... kíváncsiságom továbbra sem lankad)

Én mindig annyit láttam: Eccarv. Akárhányszor néztem..kérdezz meg egy msrketingest,ha nekem nem hiszel vagy bocsasd szavazásra a nevet, logót, kommunikációt. Kár lenne érte

Már az is nagy segítség lenne, ha őszintén beszélhetnénk róla. De ha egy férfi arról beszél, hogy mennyire magányosnak érzi magát, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy nyavalyog és ez mennyire gáz.
Egy férfitól az az elvárt viselkedés, hogy ilyenkor igyon.

Lassan eljutunk megint, mert jó lenne ujra (SA)

régen kiírtuk, többször is. vettük poénosra a figurát, vettük lelkesre, vettük komolyra, de mindenképpen olyanra, hogy vonzó legyen és átüssön a lényeg.

Ella ezt kéne kiirnod az esemény meghirdetesnel. Ha ez lenne kommunikalva, többen jönnének. Én eddig sose tudtam, mi az az Eccarv, miről szólnak a rendezvények, már bocs, de a megnevezés és a fotón latott plüss állat alapján gyerekzsurnak éreztem. Talán más is. De ha ez lenne a szovegezes, tuti másokhoz is eljutna és akár életmentő lehetne

Pont erről beszéltem, a kiégett, közömbös lelkekről. :(
Mert a közöny és fásult lélek a magány legjobb barátja.
Sajnos a többi már csak hab a tortán. :/

tudod, mi a szomorú, kedves? nálunk a talikon az ölelés alap. ingyen van, meleg, erős, finom, léleksimogató. egy ( talán kettő ) kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt évben hány levelet kaptam olyanoktól, akik érdeklődtek az Eccarv összejövetelek felől és amikor megtudták, hogy nem kúrós-baszós-véres-korbácsolós vad bdsm-party, hanem a szívről szól és a nevetésről és a barátkozásról, akkor eltűntek, mint szürke szamár a ködben.

na ez a szomorú, mert mi pont a magány és a kirekesztettség ellen próbálunk tenni, lehetőséget adunk, de nem sokakat érdekel.
bezárhatnánk a régi tagok köré a rendezvényt, de a társam ragaszkodik a nyitottsághoz, így mindig megjelentetem az eseményt. aki belénk akar kapaszkodni, azt megfogjuk és megtartjuk. ennél többet nem tudunk tenni és nem is akarunk.

Ami jót tesz magány esetén, ha idegenekkel szóba elegyedik az ember. Erre sok lehetőség van: eladó, utastárs buszon stb.

https://kozepsuli.hu/csak-oleles-mas-semmi-22-ezerert-orankent/

A magány belülről fakad és a mai társadalom természetes velejárója.

Statisztikákkal (is) foglalkozom, de nem fárasztalak ezzel titeket!
Sok a halottunk, és sok gyógyszer, még több élelmiszer fogy a magány miatt! :(

Napról napra rosszabb lesz, mert a magyar különösen elutasító, zárkózott és önfejű! Az általános rosszindulat sem segít minket, és az elfogadás hiánya sem!

Sajnos a politika is szakadékokat nyit és nem hidakat épít az emberek között.

Rossz irányba tartunk...

minden nap egy új élmény :)

ezt szoktam mondani a szubomnak is :D

viszont a magányosoknak inkább azt mondanám, hogy minden nap egy új lehetőség és csak rajtuk áll, mit hoznak ki belőle.

Na szóval mennyire perverz már, hogy most itt mi ketten a közgazdasági mikroökonómiát BDSM szintre emeltük? Picur

Picur most megpróbáltam többször is úgy értelmezni ahogy eredetileg írtad és mivel bizonyos szakmába vág, ami nem az én szakmám, megpróbáltam elfogadni igaznak. sokadik próbálkozásra arra jutottam, hogy aki addig dagonyázik a "szarban", amíg azt már jó érzésnek éli meg, az mazo lesz. :) mindenkitől bocsi akit ez sért, talán egy ilyen oldalon ez nem ördögtől való gondolat. lehet ezt kedvesebben úgy is értelmezni, hogy ez már az önsajnálat magasfoka és az ilyen ember nem akar lépni sem, mert az macerával jár...

Lehetne különféle csoportokat indítani segítő szakembereknek. Nekem volt már női kör, párkapcsolati fókusszal. A munkahelyemen most főzőtankört tervezünk anyukáknak.

Bocsánat neki ez már nem jó akart lenni Picur

Most eszembe jutott Döncike és a határhaszon elmélet. (Nem röhög)
Viszont ez gyakorlatilag ugyan erre a kaptafára ráhúzható. Ugye Döncike addig eszei a gombócokat amíg neki az jó.
Az az ember addig dagonyázik a rosszban amíg el nem jut odáig, hogy neki ez már jó.
Ez pont az ellentéte, de gyakorlatilag ugyan az. :-D Picur

én az "utolsó csepp a pohárban" híve vagyok. amíg az oda bele nem cseppen, addig az ember nyüszít és szenved, mert van még hely. amikor viszont megtelik, visszavonhatatlanul elkezd áradni kifelé. ez az a töréspont, amikor az ember eldönti, hogy lép, és azt merre teszi. lehet ez pszichológus, család, barátkeresés vagy öngyilkossági kísérlet, de mind az ő saját döntése kell legyen. felelősséggel telve. de a segítők felelőssége pont abban áll, hogy "csak" segítik, hiszen nem tudnak helyette megmenekülni. nem tudnak helyette érezni és nem magányosak lenni. támpontot adhatnak, lehetőségeket adhatnak, figyelmet adhatnak, de másik életet nem kényszeríthetnek rá. azt neki kell felvállalnia.

Ez pontosan így van! Nem véletlenül mondják, hogy: "Segíts magadon az Isten is megsegít!"

Egy valamit megtanultam az életem során az aki saját maga nem akar változtatni/kitörni azon ha keresztre feszülök vagy esetleg én lennék a földre szállt szűz Mária akkor sem fogok tudni segíteni. Egyébként meg a legnagyobb magány szerintem az amikor úgy vagy, úgy érzed magad magányosnak, hogy kapcsolatban élsz. Na az amiből a legnehezebb kitörni. Sajnos. :-( Picur

Hogyan?

Rengeteg pszichés betegség oka a magány stb.
Tényleg bezártak az emberek. Még a hagyományosan nyitott népek (olasz,spanyol) is.

Közösségeket lehet építeni. Nem mindenkiben van annyi kezdemenyezó készség és énerő, hogy tegyen magáért.

Most lehet, hogy önzőnek vagy érzéketlennek gondolsz de azt gondolom, hogy minden embernek először is saját magáért kell tennie valamit, hogy ne magányosodjon el.
Meg ne kövezzetek! :) Ha az illető nem tesz semmit, akkor te hogyan tudnál segíteni neki, ha nem kéri?

Mit?

Azt gondolom (nem ellentmondva, hanem csatlakozva), hogy ketfele magany, magany-ok kulonitheto el.

Es az egyedullet es a magany ket nagyon kulonbozo dolog.

... "kis" Aktívista! 😝

A magányosság belül kezdődik. Nincs túl sok köze a kapcsolatteremtési eszközökhöz, sajnos.

Az.

De szomorkodas helyett talan inkabb tenni kellene valamit...

Szomorú.