2019. 01. 18. 20:55 | Megjelent: 1373x
„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte:
– Utállak benneteket, pszivel kezdődő foglalkozásúakat.
– Miért utálsz János?
– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.” (Popper Péter)
Talán azért nem tragédiák vannak, nem csak tragédiák, de megoldhatatlan helyzetek igen. Amikor nem lehet jót választani, csak maximum a rosszak közül a még optimálisan élhetőt. És sokszor ezt elviselni a legtöbb, mi tehető, és emelt fővel, nyivák nélkül tenni rendkívül tiszteletre méltó.
És nem, nem lehet minden helyzetet megoldani, de törekedni a megoldásra, igen. Olyan megoldásra, ami nem nyomorít másokat. Az emberség, az emberhez méltó lét egyik fokmérője is ez. Nekem.
És tudd, hogy nem vagy béna. És nem vagy egyedül.
Hozzászólások (11)
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan. ☺
meg olyan is, hogy valaki olyat talál, amit érez, de nem tudja olyan találóan megfogalmazni
ez jó, ilyen esetben jó az idézet
nekem az nem tetszik, ha szentírásként kezeltetik egy idézet
vagy pl. csak azért megkérdőjelezhetetlen, mert az mondta, aki (mindenkinek lehet szar napja, mikor hülyeségeket beszél :D)
miért is kellene megállni?
az idézetek nem valamiféle mindenkire érvényes örök igazságot fogalmaznak meg
(elég szomorú, hogy sokan úgy kezelik őket)
"Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni."
Úgy látszik, hogy Pilinszkynek más elképzelései voltak a kettő közti határról.
Mire az egyiket megszokod, sőt, kicsit össze is barátkoztok tán, talán hiányozna is, ha eltűnne.
De már ott az ajtóban a következő."
(A.L.)