Örömkiller Szent Lajos király hídján

BDSM Blogok » Blog - Aranyliliom » Örömkiller Szent Lajos király hídján
2018. 12. 09. 10:04 | Megjelent: 1316x
Thorton Wilder Szent Lajos király hídja című regénye nem tudom, miről szól... a múlt évezredben olvastam, csak azt tudom, nekem miről szólt.

A regényben katasztrófa történik, a híd leszakad, és a rajta tartózkodók a mélybe zuhanva szörnyethalnak.
Utólag azonban kiderül, valójában már mind halottak voltak. Szívük dobogott, ám életük látszat-lét volt csupán, tervek, remények és "lényegi" emberi kapcsolatok nélküli vegetálás.

Meddig el az ember? Mi tekinthető tényleges életnek?
Az életem csak a mások életének tükrében létező valami, vagy önmagában is van értelme/létjogosultsága?
Könyvtárakat írtak tele és lehetne teleírni e kérdéskörrel kapcsolatosan.
Azt gondolom, amíg akar valaki valamit az élettől, vannak tervei, legyenek azok akár világmegváltóak vagy akár egészen banálisan apróságok, addig az élet.
Azt gondolom, amíg valaki képes/tud adni és/vagy elfogadni másoktól érzelmeket, szeret és/vagy szeretik, addig az élet.

De ha már csak az emlékeiből él, az nem élet.
Ha csak más életét éli (azt fürkészve-elemezve, abba beleszólni törekedve), az már nem élet.
Ha csak arra futja már erejéből, hogy destruktívan más életét rombolja, nem élet.
Ha már csak arra futja, hogy más örömét elvegye-elrontsa, az nem élet.

Az örömkillerek élőhalottak.

Hozzászólások (8)


#321558 | 2018. 12. 09. 16:05
Sehonnan.
Nem is kell tudni (ertem ezt ugy, hogy senkinek sem dolga-joga megitelni).
Mindenkinek a maga dolga.
A vilage jo esetben annyi, hogy segit (amennyiben igeny van ra).
Törölt felhasználó
#321551 | 2018. 12. 09. 15:41
tudom, milyen belülről meghalni. és azt is tudom, hogy ezt a világ nem látja. legalábbis rajtam nem látták. teljesen élőnek tűntem nekik.

de belülről halott voltam. és nem életm, hanem működtem, mint egy automata.

az a két alkalom akkor volt, amikor az apám meg az anyám meghaltak. mindenki azt mondta, hogy milyen jó, hogy ilyen erős tudok lenni. senki nem látta, hogy belül csak az emlékek léteztek, más semmi
Törölt felhasználó
#321548 | 2018. 12. 09. 15:03
Ez nem külső dolog. Belül halsz meg. A vilagnak mindegy. Annak nem mindegy aki élhetne is.
Törölt felhasználó
#321546 | 2018. 12. 09. 14:10
azon gondolkoztam, honnan lehet tudni egy másik emberről, hogy már csak az emlékeiből él?
#321529 | 2018. 12. 09. 11:48
szeretem, ha mindenki azt gondol(hat), amit szeretne
a saját gondolatai/tulajdonságai nyomán
az mindig rólunk szól
mit hogy értünk, miből mit olvasunk ki
Aranyliliom Törölt felhasználó
#321526 | 2018. 12. 09. 11:34
Néha nem árt közérthetően fogalmazni 😂
#321517 | 2018. 12. 09. 11:19
Igen.

Oda kellett volna irnom, hogy blogom az eletrol, es nem a halalrol szol?

Hogy amig dobog a sziv, addig megvan az esely tenylegesen elni? Hogy tedd valosagossa latszat-leted, ha latszat?
Sot, hogy segithetunk is masnak a visszateresben?
Törölt felhasználó
#321512 | 2018. 12. 09. 11:07
Viszont amíg fizikailag életben vannak, mindig van esély visszatérni, megelevenedni.

Egy remete életének is pont olyan létjogosultsága van.






 
aaaaaaaaaaaa