Könnyfiola

A viktoriánus kor számunkra már extrém gyászszokásairól elég sokat tudhatunk. A gyászruhákról, színekről, a mélygyászról, a félgyászról, a halotti fotókról, a gyászékszerekről.
A korabeli gyászrituálé érdekes, kevesebb figyelmet érdemlő tárgya volt egy kis üvegcse, fiola. A gyászoló ebben fogta fel, gyűjtötte össze a könnyeit. Ha megtelt a fiola, a kupakot levéve a fiókos szekrényre állította, és hagyta, hogy szabadon párologjon. Ha egy csepp könny sem maradt az üvegcsében, véget ért a gyászidőszak.

Mert gyászidőszak kell. Minden veszteség, nem csak halál után. Kinek mennyi, mikor mennyi idő. Ki kell sírni azokat a könnyeket, majd el kell párologtatni őket.
Legyünk türelmesek magunkkal. Nem lehet siettetni.
És legyünk előzékenyek, figyelmesek másokkal - gyász nélkül, fel nem dolgozott sebekkel, ki nem sírt, el nem párologtatott könnyekkel nem lehetünk senki méltó partnere. Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy üres a fiolánk, mikor reményünket, hitünket helyezzük belé.