B...ok én az átlagokra

Ok, a kilógás jóságát természetesen sosem vontam kétségbe. :))

nem veszem kötekedésnek, és ellentmondásnak sem
sőt, az én mondandóm bővítésének, "igazolásának" érzem

az egyén dönthesse el, akar-e az átlag biztonságot adó közegében maradni (azaz mindig megpróbálni ahhoz igazodni, az átlagost értéknek tartani, magában azt nevelgetni, öntözgetni, gyomlálgatni), vagy kilépve a körből a saját útját járni (vagy mert nem megy másképpen, vagy mert nem akar másképpen), de (és ez az én lényegem) ez lehessen szabad döntés (felelősen vállalva annak nem csak az esetleges előnyeit, de nehézségeit is)
ami ellen szólok: az átlagban tartani valakit erőnek erejével, ill. lelkiismeretfurdalást kelteni benne, alázni, megbélyegezni, megkísérelni magában elbizonytalanítani, azaz az én szóhasználatomban tömören megfogalmazva: nyomorítani

és amiért úgy érzem, engem igazolsz: vállalkozóként akkor leszel jó, ha az átlagos ismeretében te valamerre kilógsz mégis abból

Remélem nem veszed kötekedésnek. Pusztán csak szeretek elmélkedni. A hsz. elejével egyetértek, de a végén megint csak azt látom, ha továbblép akkor, és csak akkor számít csak az egyéni teljesítmény, csak amit én tudok, csak akkor viszonyulok csak magamhoz, ha magam vagyok, ha csak magamnak csinálom, ahhoz viszont ki kell lépjek az emberi közösségből.

Én Pl. tegyük fel, önálló vállalkozó vagyok, mégsem egyéni mérce szerint létezhetek.
Az elvégzett tevékenységem az átlaghoz viszonyul, az egyéni teljesítményem is. Ugyanis belátható, mivel a társadalomban létezem, ha Pl. egy bizonyos szint alatt teljesítek akkor tönkre megyek, éhen halok.
Az egész élet során, minden tevékenységed az átlaghoz viszonyul, de legalább egy másik valakihez, ha nem így lenne, akkor mások számára értelmezhetetlen lenne.

"fölé" nem gondolom, legfeljebb ha "kívül"

az átlag (és összemosódik átlag és átlagos már rég), az átlaghoz való igazodás kényszere és kényszerítése... szeretném, ha a minimumra szorítkozna... ill. csak lehetőség lenne a hozzá való igazodás, de nem kötelezettség (persze, a társas együttélés szabálykeretein belül)... és az ember maga döntené el, és nem más próbálná rákényszeríteni... és igen, sokszor fárasztóbb, és figyelni kell hozzá a másikra...

nézd meg a mai iskolát! kis szűk kockába igyekszik betuszkolni a gyerekeket... ne lógj ki semmilyen irányba.... legyél átlagos... nincs helye a kiemelkedő tehetségnek (na jó, ha önjáró, talán), de annak se, akinek kicsit több idő/figyelem kellene (de másban meg nagyon ügyes)... bűn a gyerekek nemátlagosságát kiölni, ráadásul azt érzékeltetve: te nem vagy jó/kívánatos/csak baj van veled... ahogy bűn egy férfinak is azt mondani, ne akarj több szexet, mert az átlagos nő nem akar több szexet (azt lehet, hogy bocs, én nem akarok... az én nyűgjeim/konfliktusaim egy tőről fakadnak errefelé: engem "nem érdekel", mit csinál valaki, de mikor a nyomorával mást, sokszor önmagát megvédeni nem tudót nyomorít, azzal van bajom...)

az átlagra, a viszonyításra szükség van az alapoknál, a tanulási fázis kezdetén
bármit, ha elkezdesz tanulni, az átlagos működéseket, a szokásos dolgokat tanulod meg - ilyenkor kell/jó az átlag
de amint megvannak az alapok, továbbléphetsz
egy magasabb szinten már az számít, te mit tudsz, te hogyan csinálod, neked mit jelent, te merre haladsz tovább, neked mik az erősségeid-gyengeségeid az adott területen
onnantól már nem fog számítani az átlag, mert az egyén, az egyéni teljesítmény és viszonyulási rendszer területére léptél
talán az életet se volna rossz magasabb szinten játszani

Mindig viszonyítasz. Ahhoz hogy ne így legyen a társadalom fölé kellene tudd helyezni magad. Ha úgy érzed valaki beszól, a saját értékrendedhez viszonyítod az ő viselkedését. Stb.

Ez egy ördögi kör, mivel úgy tűnik a világ relatív, ezért minden viszonyítás kérdése. Még ha elköltöznék egy lakatlan szigetre, már akkor is viszonyítok, mert egy másik közegbe akarok kerülni, amelyik nem olyan. Bár ha egyedül élek, akkor nyilván elhanyagolható lesz az emberi átlag jelentősége az életemben. :))

igen, van az is, amiről szólsz
(az abszolút pozitív hozzászólás hangján)

embereket nem akarok viszonyítani
köszi

hát ja ...

Az átlag jó és fölöttébb hasznos, mert van mihez viszonyítani...a lentet is a fentet is.

Amiről a másik blogban szó van, az egy szomorú dolog.
Amit nem ismerünk, arra igényünk sincs.

szeretek a Gauss görbe széli részén lenni. ott nincs olyan tumultus. mindegy, h melyik széle. csak ne a közepén legyek