2018. 11. 08. 21:47 | Megjelent: 1504x
A játékelméleti alapjátszmák egyike a "Nemek harca" elnevezést kapta. Az alaphelyzete: egy pár tagjai egymással szeretnék tölteni szabadidejüket valamilyen kellemes elfoglaltság közepette, de míg egyikük színházba, a másikuk sportmérkőzésre menne (az eredetiben tök kis kommerszen férfi és nő alkotta a párt, és szexista módon a nő akart színházba menni, a férfi meccsre - BDSM-korrektté igazítottam kicsit).
Döntésüket úgy hozzák meg a játszma szerint, hogy egymás döntéseiről nem tudnak, azaz este vagy találkoznak a színházban vagy meccsen, vagy nem, és ugye az is kérdéses, ha két különböző helyszínen vannak, hogy melyik melyiken.
E szerint a játszma szerint akkor járnak a legrosszabbul, ha mindketten egymás kedvét keresik önmagukat részben feladva (kölcsönösen kooperálnak), hisz akkor se együtt nincsenek, se a kedvelt szórakozási formájuknak nem hódolhatnak (színházkedvelő meccsen senyved, sportrajongó drámázik). Az optimális nyereséget úgy érhetik el, ha mindketten önzőek lesznek, azaz a saját kedvtelésüknek megfelelő helyszínre mennek el, hisz akkor az a nyereség már biztosított, hogy kedvükre való szórakozáshoz jutnak.
Node! Az bDsm (szóval a D meg az s a lényeg) kapcsolatokban ez varázsütésre megoldódik, hisz van "főnök", aki dönt, akinek az akarata érvényesül... vagy nem?
Jó, azt a verziót most ne is vegyük számításba, hogy ha együtt akarják tölteni az estéjüket, és jól is akarják érezni magukat, akkor simán csak szexeljenek egy jót... (esetleg színházban és/vagy meccsen).
Hozzászólások (20)
"Döntésüket úgy hozzák meg a játszma szerint, hogy egymás döntéseiről nem tudnak,"
Ilyen nincs, sosem döntünk egymás feje fölött. Sőt ha WC-re megyek azt is közlöm, szeretem ha tudja hol vagyok, és viszont. Ezért az én válaszom (sem)nem releváns. #317142
a többi meg: trivia :)
de a nyitóban vázolt helyzet mellett ez elmegy :D
én rég nem gondolom, hogy mindent együtt kellene csinálni, nagyon nem
sőt, az együtt töltött idő, legyen sokszor kizárólag együtt töltött
nomeg... imádom a szabad (félszabad) estéket is :)
Többnyire sikerül összehozni.
Voltak játszmázások. De ha szeretem, akkor bekapcsol egy önvédö, mégis altruista szemlélet, ami anullálja azt, hogy csak önmagam nézzem.
De ha már az egyik switch vagy bizonytalan...teljes káoszhoz vezethet :)))
Majd 15 éve tartó, párkapcsolatban ez működik. Sőt. Képesek vagyunk nem megerőszakolni a másikat, és egyedül elmenni egy, a másikat nem érdeklő eseményre.
Ennek semmi köze a bdsmhez. Ez egyszerűen csak férfi és nő, ember és ember összetartozása, egymás elfogadása, úgy, ahogy van.
Ez a szélsőséget leszámítva és feltéve, hogy nem érdekkapcsolatról van szó, akkor érezniük kell egymást. Vagyis nagyjából többnyire automatikusan eldől, hogy mit tesznek és hogyan, kb. ezen a három vonal mentén. A másik hiánya, a meccs iránti érdeklődés, illetve a másiknak a kedvére tevés(mégpedig nem légből kapottan, hanem tudva érezve, neki mennyire fontos most épp az a meccs)
Viccet félretéve, én az a típus vagyok, aki a 'te meccsen, én színházban, otthon tali' esetet választaná.
Kivéve, ha a Fradival játszunk, mert akkor irány a meccs, francba a színházzal, mutassuk meg a zöldeknek, CSAK A DIÓSGYŐR!!! :D
Akkor te meccsen csucsulsz, o szinhazban van. A fentebbi jatszma szerint.
Amugy meg talan trivia.
Egy hatarig-ideig.