2018. 10. 23. 09:23 | Megjelent: 1614x
Ha borítékoltan sikerblogot akarsz nyitni, kezdd úgy, hogy "Képzeljétek, kaptam egy olyan levelet, hogy..." és lehet vidulni, felháborodni, szörnyülködni, tapasztalatotcserélni, kupaktanácsot tartani, szóval van rámozdulás újra meg újra. (Nekem szimplán csak rinyablog amúgy az ilyen - finoman szólva nem vagyok a műfaj nagy rajongója, sőt, kis rajongója sem.)
Miért akadunk ki azon, amin kiakadunk?
Másmilyennek látnak, "lőnek be" minket, mint amit magunkról tartunk és pórbálunk mutatni? Nem illik hozzánk (a másik számára ismeretlenhez) a stílus? Nem megszokott, általunk elfogadott kapcsolatkezdő formával kezdik a kommunikációt? Nem "találják ki", mit is akarunk, várunk el? Nagy rugalmasságunk addig rugalmasság, míg az általunk megszabott rugalmassági határokon belül van (rugalmasság behelyettesíthető toleranciával toleranciát kedvelők számára)?
Fontos a "jó" megszólítás. Az első lépés, hogy olyan legyen, amiből lesz folytatás. Legalább egy viszontlevél, aztán már onnan talán egyszerűbb. De a nyitólevél ne legyen sablonos, sőt, lehetőleg legyen egyénre szabott (nagy öröm lehet többszáz válaszra sem méltatott egyénre szabott levelet megírni), a stílusa "kellően" tisztelettudó, és folyton a "kellően"-eken és "megfelelő"-eken van a hangsúly,és ezekben akkorák a szórások, hogy döbbenet, eleve lehetetlen küldetésnek tűnik, és szerintem a végső kicsengés csak az lehet, hogy a fene fog alkalmazkodni, hisz mindenből lehet "baj", akkor már azért utáljanak, amilyen vagyok, és ne valami felvett szerep miatt (amit aztán előbb-utóbb úgyis le kell vetnem) szívjak. Ez némi sikerhátországgal rendelkező ismerkedőnek talán nem is olyan nehéz feladat (sőt, evidencia), de a kudarcot kudarcra halmozónak? Aki eljutott már oda (szerintem hatalmas szó), hogy váltani kellene, mert az eddigi módszerei tuti nem jók? Sok a melléfogás, igen. és azt hiszem, senki nem hal bele, ha kap félresikerült leveleket. Viszont lelki szemeim előtt az ilyen levelek citálásakor (igen, én is tettem, nem kívülállóként mutogatok), egy pellengérre állított férfi jelenik meg (tudom, van, akinek ez jó-kívánatos kép, nekem nagyon nem, kéretik mással behelyettesíteni akkor). Mert aki tahóparaszt, az az is marad, annak tökmindegy, mit mond bárki is. De aki csak szimplán mellélőtt? Akinek csupán béna próbálkozása volt? És azért az azután eldurvuló párbeszédekhez legtöbbször kőkeményen kellett a másik fél is. A gerjesztett hangulat meg aztán árad szét. áramlik tovább... te, aki kiakadsz joggal azon, hogy szóltak hozzád, lehet, csak azt kapod, amit kettővel előtted a másik kapott valakitől... erről nem tehetsz.. arról viszont igen, tőled mit visz tovább útravalóként a másik. Gerjeszted-hergeled tovább a gebaszt vagy simítasz egy kicsit rajta...
Az ismerkedésnek van egy íve. Nem én találtam ki, de tetszik ez a kifejezés (tényleg ismerős ismerőstől hallottam először, talán egyszer majd ír róla). Minden ismerkedésnek más íve van, de ha az ívben törés mutatkozik, akkor... akkor érezzük, hogy nem jó, valszeg ebből nem lesz az, amire számítottunk/vágyunk. Megtörni leginkább a lendület/szenvedély és a ritmus tud. Szerintem.
És ugye a témák. Elképesztő, mennyire másra vágyunk, mennyire mást tartunk "normálisnak". Én ismerkedési fázisban máris elköszöntem a hogy hívnak-mit-dolgozol-küldj képet háromsággal nyitóktól. Másnak meg ez a természetes, nem is érti, mi a baj vele. Ahogy engem igen későn kezd el érdekelni a családja, az életkörülményei valakinek. Másnak meg alap. A "mesélj magadról" szókapcsolatra zsigerből a "sikeres partnerkeresést kívánok" érkezett tőlem válaszul, a "beszélj a vágyaidról"-ra pedig az éppen aktuális vágy (kulináris élvezetek, pezsgőfürdő, alvás - ez utóbbi a kérdés hatására különösen felerősödött), majd egy körrel később az elköszönés. És kezdetben próbáltam-próbáltam "rendesen" felelni, de úgyis kiderült: nem, aki ilyeneket kérdez, biztos nem nekemvaló. Másnak meg pont de.
És mit akarok hagymázosan mindebből kihozni? Hogy "komolyan", tétre menően ismerkedni piszok nehéz (van, akinek mindenhogyan nehéz, sokan meg - hozzám hasonlóan - tudják, felszínes, laza ismeretségeket kötni piszok egyszerű, de sokszor más műfaj). És sok sérüléssel jár. Sokszor nehezen hegedő sebekkel. És nem tudjuk, az adott levél miért lett épp olyan, amilyen lett. Mi rejlik mögötte. Ami biztos: egy ember. És tisztelem a férfit, aki 251 nemválasz-visszautasítás után megírja a 252. levelét.
Hozzászólások (16)
minden emberben
(nekem van egy - ááááá, nem egy, sok - stichem, sokszor megkaptam már a legváltozatosabb közegekben, hogy nem nőként viselkedem.... ez alatt olyanokat érts, hogy nem rinyálni szeretek, hanem problémát megoldani, fegyelmezett vagyok, ha a helyzet azt kívánja, tudok ésszel közelíteni problémákhoz, nem érzelmekhez mellékes csatolmányként tekintek a szexre stb. stb.. így, "a nők"-ről szóló általánosításnak készülő szólamokra felkapom a fejem...egy újabb esély arra, hogy megkapjam: fura/különleges vagyok, érzelmi viszonyulástól függően az egyik avgy a másik... ami nekem nem jó.. mert törekvésem sokáig a besimulásra volt...)
minden emberben
(nekem van egy - ááááá, nem egy, sok - stichem, sokszor megkaptam már a legváltozatosabb közegekben, hogy nem nőként viselkedem.... ez alatt olyanokat érts, hogy nem rinyálni szeretek, hanem problémát megoldani, fegyelmezett vagyok, ha a helyzet azt kívánja, tudok ésszel közelíteni problémákhoz, nem érzelmekhez mellékes csatolmányként tekintek a szexre stb. stb.. így, "a nők"-ről szóló általánosításnak készülő szólamokra felkapom a fejem...egy újabb esély arra, hogy megkapjam: fura/különleges vagyok, érzelmi viszonyulástól függően az egyik avgy a másik... ami nekem nem jó.. mert törekvésem sokáig a besimulásra volt...)
Ha jól emlékszem írtam már erről blogot :)
Megértem, és elfogadom, ha azt szeretnéd csak téged értsen, ez igaz ránk is.
Minden Nőben (még a nagyon dominákban is) megvan az alapvető igény a figyelemre, törődésre.
igényem van a megértésre :)
írtad: "lehet azt gondoljátok kiismerhetetlenek vagytok, de szerintem meg nem."
erre én azt akartam kb., hog ynem tudok mások nevében nyilatkozni, és nem érdekel (értsd: nem agyalok rajta, nem foglalkoztat - ez lehetett félreérthető), kisimerhetőek vagyunk-e vagy sem, engem az érdekel, velem mi van... a másik figyelmére van igényem, és nem arra, hog ykisimerjen engem, pláne nem az egész női nemet :)
(és eléggé rühellem a többesszámokat)
nem foglalkoznék a kérdéssel
nekem "csak" annyi az elvárásom, hogy figyeljenek rám :)
ne "a nők" legyek, hanem én
közös, nőkre elég általánosan érvényes jegyekkel és egyéni sajátosságokkal
és ez vonatkozik minden emberre :)
Egyébként lehet azt gondoljátok kiismerhetetlenek vagytok, de szerintem meg nem.
Él benned még a romantikus hit, hogy kiismerheted a gyengébbik nemet?
:)
szerintem lehetetlen
oda-vissza
(a nagyfiam kb. kétéves korában adtam föl végleg... ha már egy kétévesnél is elakadtam...és ez aztán csak bonyolódik)
ne akard megéreni-kiismerni
szeresd, gyönyörködj benne, csodáld (rácsodálkozás), élvezd
és hagyd, hog yszeressen
:D
Ahhoz idő kell, már a megismeréshez, és az itt csak levelezés útján nem fog menni szerintem.
nem fogok tudni segíteni
és szerintem más se
azért sem lehet segíteni, mert a "célcsoportodtól" függ
és legfőképp
ami levél ma válaszolatlan marad valakinél, lehet, holnap ugyanannál ugyanaz meg siker... ez ilyen...
jókor lenni jó helyen - így működik
nehéz ügy
egy azonban biztos: "lenni" kell hozzá
Én egyszer írtam első levelet, amiben leírtam, még sosem írtam első levelet :D Azóta is beszélgetünk itt :)
Így az első megkeresés valóban nem egyszerű.
Egyébként arra kíváncsi lennék, vajon Ti milyen első levelet hoznátok össze.
Mint azt leírtam az utolsó blogomban, nem kaptam soha normális első levelet. :)
Tegnap volt életem leglazább találkozója. Beszélgetős. Lehet, hogy ez csak egy "magamfajtának" ilyen nagy szám. Igen, a másság elfogadása. Tiszteletem mindenkinek, aki ezzel próbálkozik.