Al Bundy tanácsa pixie-lakóknak...

:)
örülök neked
ja! ezt már mondtam

Itt voltam...eccer Silvermoon, majd Breath, csak éppen ki kellett másznom a pad alól :))))

Az öreg Bundy nem hülye! :D

basszus
hol voltál eddig? :)
csípom, amiket írsz
egyszerűen nárcisztikus okokból: jó "hallani" más hangján, amit gondolok
:)

én jártam egyedül is párterápiára :DD

igen

és nekik az a "család", az a "természetes", amiben vannak

és van, aki a szuperjóba is belenyomorodik
mást meg a hiperszar is csak megerősít

a barátnőm sztorijához még:
- azt hittük (kívántuk), ha vége lesz ennek az őrlő kapcsolatnak, az jó lesz neki, felszabadul... hisz amúgy egy baromi vonzó, életvidám nő, aki körül mindig egy rakás férfi legyeskedett... és meghalt a férfi, a barátnőm meg totál megváltozott... 20 évet öregedett, megfakult, nem vonzó, öreg, belülről öreg
- azt is gondolom, talán azért alakult így a kapcsolatuk, mert felmérték (nem, nem gondolom, hogy feltétlenül tudatosan), hogy számukra ez az optimális kapcsolat... akarjuk egymást, de nem lehetünk egymáséi... ennél közelebb, ha kerülünk, nem működik.. ennél lazábban már elveszítjük egymást...

fura dolgokra képes az ember
fura helyzetek vannak
és ne próbáljuk megítélni senki párkapcsolatát
ezer apró árnyalatról, mozgatórugóról, kapcsolódási pontról, vágyról, kötődésről úgysem tudhatunk, minden kapcsolat dinamikája, jellege más

a kutyát kihagytam
meg a cicákat

A jogrendszer szar. Az meg mekkora mocsok dolog mikor zsarolâs megy

A magyar jogrendszer kapja be. Ahol egy apát sakkban lehet tartani a láthatással.

A nem lehet lépni érthető és rendben is van

Az első - ha nem lehet lépni - egy kényszerhelyzet.
A második - elodázás - az packázás: packázás a saját életeddel, ami könyörtelenül telik, és packázás más életével.

Vannak élethelyzetek amikben egyszerűen nem lehet lépni. És vannak akik állandóan élethelyzetekre hivatkoznak, hogy elodázhassák a lépést.

Persze ebben igazad van. De meglehet a kifogas, sem kifogas, az az ember, nem kepes, nem tud lepni.

Latod pont errol beszelek.
A klisekrol. Peldaul ez ram egyaltalan nem illik, nalam egyetlen szempont sem jatszott, a felsoroltak kozul. Es megis ugy lattam jonak, hogy maradnom kell.

Ismerve bizonyos élethelyzeteket és a magyar jogrendszert teljesen jogos a gyerek miatt, de ott inkàbb úgy mondanàm, hogy védelmêben

*nevezzem

De pont ezért a mentség/kifogàs v bàrminek neveztem sem mindig àllja meg a helyét

Ez igy van, a vita az eszmecsere is beletartozik az utba. Csupan arra szerettem volna ravilagitani, nem lehet kijelenteni, hogy ez vagy az a forma, magatartas, megoldas jo, vagy sem. Az csak az adott egyen adott helyzeteben nyerhet ertelmet.

Az biztos, hogy a megszokott biztonságos, viszonylag jót otthagyni bátorság kell. Nagyon nagy bátorság. És úgy kell megtenni a lépést, hogy közben nem szabad a következő kapcsolatba kapaszkodni...mert az még egyáltalán nem biztos, hogy o.k. Benne van a pakliban, hogy az ember a két szék között a pad alá kerül. De a pad alá az nem biztos, hogy nem fölé. Hihetetlen erő van egy emberben és amíg függőségben van nem is tud arról, hogy ő milyen erős.

Ez így van. De a vitának pont az az értelme, hogy az ember egy másik nézőpontot is megismerjen. Mert lehet, hogy bele van szűkülve a saját látásmódjába, ami sokszor önigazolásból fakad.

Csak annak kifogas aki annak latja. Van aki pedig nyugnek, marmint a gyereket.

Az emberek nem egyformak, szerencsre(?) ha azok lennenek, nem lenne mirol beszelni. Egy dolog biztos a sok okossag kozt, mindenki a sajat utjan tud haladni, senki masen, es mindenki a sajat keresztjet cipeli, es hogy mikeppen teszi az abszolut szemelyreszolo.

De akkor rosszul kommunikàljäk. Nem kifejezett vakfoltom volt, nagyon ügyesen mutatta màsnak magàt, csak aztän romlott ez a képessége

Vakfoltjaik mindnyájunknak vannak. Ezért támogatom én a párterápiát. Mert a közhiedelemmel ellentétben nem arról szól, hogy mindenáron egybetartson valamit. Hanem rávilágít arra, hogyan működünk valójában.

*előzővel

Egyetértek és az előző el is

Érdekes amúgy, hogy emberek milyen sokàig képesek àlarcot viselni. És az egyébként jó megfigyelő, de érintett személy milyen nehezen is veszi ezt êszre (sajàt tapasztalàs). Nekem ez is kapcsolódik, hogy sokàig lehet vak az ember önhibàjàból v azon kívül

Az 1 anya 1 apa 1 vagy több gyerek keresztény családmodell. Az emberi lények meg vígan nevelkednek ettől eltérő családmodellekben is.

A gyerek alapvetően boldognak akarja látni a szüleit és szeretetben lenni.
Őszintén:régen egy csomó férfi évekig háborúban volt, a gyerekei nem is látták. Nem lettek mégsem lelkinyomorékok. Vannak olyan törzsek ahol a nők közösen nevelik a gyerekeket, a férfiak meg hát...vadászgatnak. Vannak többnejű társadalmak. Hogy a picsbe nem lesznek ezek a gyerekek lelkisérültek?! Úgy, hogy nekik az természetes, az van lekommunikálva jónak. Ennyi.

Azt hittem zàrul :) de attól tartom hogy köszönöm és érdekes

ne menj el, hékás, nincs záróra
csak nekem mennem kell
(így is ti vagytok a felelősek 12 dkg-nyi hájamért :D)

Veled már rég elszívtam. érvényes. Uff.

Köszönöm az témàt, nagyon érdekes volt

de legalább itt jól megmondjuk mindannyian a tutit
jók vagyunk :)

(még egy szippantás a békepipából? :)

Köszöntem mindenkinek eddig is ezt a váratlan hsz-özönt :)


a felmerülő témával kapcsolatban úgy vagyok, ahogy szinte mindennel
"A szó, mint szél"... a tettek számítanak.
Mondani bármit lehet, mennyire fontos, értékes a másik, mit jelent.
Olyan rosszul meg ritkán áll bárki is, hogy ne találjon legalább önmagát meggyőző kifogásokat.
Ugyanakkor meg ezek nagyon-nagyon komoly kérdések. Hebehurgyán nem szabad.

azért nem, mert nagy bátorság kell hozzá. lelki stabilitás. Önbizalom. Önszeretet. Soroljam még? Inkább azt mondom, egészséges lélek. És annyiunknak nincs...

egy barátnőm mellett végigasszisztáltam partnere majdnem válását
csak 25 évig tartott
a férfi haláláig

- most nem lehet, de nemsokára igen, csak most a gyerek az iskolát kezdni, most nem teheti tönkre
- most nem lehet, de nemsokára igen, csak most a feleség munkahelyén nagyon komoly gondok vannak, most nem teheti tönkre
- most nem lehet, de nemsokára igen, csak beteg lett az anyja, nem stresszelheti a válásával
- most nem lehet, de nemsokára igen, csak most beteg lett a feleség, most nem teheti tönkre
- most nem lehet, de nemsokára igen, csak most érettségizik a gyerek, most nem teheti tönkre

bocs, kihagytam még 50 stációt

és így telt el az élet...

és a döbbenet (a sors fura fintorai), hogy aztán teljesen más útvonalon/szálon megismertem az iskolátkezdő-érettségiző gyereket
aki elmondta, egyszerűen nem érti, mirét nem váltak el a szülei, azt remélte, majd csak a boldogságot választja az apja

Igen az lenne az ideàlis, hogy anya apa. De csak úgy ha működik anya apa közt és jó mintàt adnak. Az üvöltő apuka habzószàjú anyuka szerintem nem ideàlis csalàdmodell minta. És vannak durvàbb esetek is. A romantikus hajlam, hogy vàgyna egy ideàlis csalàdmodellre aminek alkotói apa és anya lehetnek szerintem irrelevàns

:)
örülök neked

meg még azt is gondolom, nem is kell feltétlenül személyiségtorzulást okoznia
meg azt is, ugyanaz a helyzet az egyik gyereknél ezt, a másiknál valami teljesen mást "okoz"... és akkor ez (előre tudni a tutit, és az alapján dönteni) így is kezelendő

Igen. A saját szüleimet nem fogom elhagyni azért mert elválok. Ha a párom szüleivel olyan kapcsolat alakul ki ami saját értékű, tehát nem csak azért kedveljük egymást mert a fiacskájuk felesége vagyok, akkor velük sem kell megszüntetni a kapcsolatot, sőt.
Mindenki más meg ha nem tudja megérteni azt, hogy neked lépned kellett egy olyan helyzetből ami neked nem volt jó, aki nem akarja megérteni a te lelked, az nem nagyon szeret - ez aszomorú valóság. És akkor jön a kérdés: kell-e törődni azzal a sok emberrel aki nap mint nap körülvesz, de nem igazán szeret? Belefér-e a te egyetlen egy életedbe, hogy ezeknek az embereknek akarj megfelelni?

Nem, nem minden gyerek így éli meg. És egyáltalán nem mérhető, hogy kinek milyen személyiségtorzulást okozott az otthoni hazug minta.

Nem ítélkezem. Te ezt a döntést hoztad. Az ha még vki felismeri egy hibàjàt, hibàs döntését, felfogja annak következményeit és megkôveti magàt. Na az igen, le a kalappal. Köszönöm a kimerítő választ

téglakupac - ember oppozícióban egyszerűnek tűnik
de a "volt" oldalon emberek is vannak
pl. mondjuk pár 80 fölötti szülő
emeljük a tétet: pár 80 feletti beteg szülő

téglakupac - ember oppozícióban egyszerűnek tűnik
de a "volt" oldalon emberek is vannak
pl. mondjuk pár 80 fölötti szülő
emeljük a tétet: pár 80 feletti beteg szülő

ld. fölötted lévő hsz :)

:)
én is pont így gondolom

furán érzem magam
mert az ördög ügyvédjét játszom
így elsikkad a saját elgondolásom minderről :)

Ez csak kifogás.

Igen, langyos fosban éltem. Igen elcsesztem a gyerekeket, rossz példát mutattam nekik. Örülök, hogy utána ezt meg tudtam beszélni velük. Mintafeleség, mintaanya, mintadolgozó voltam. Vállalom.
Én olyan ember vagyok, aki csak a saját hibáiból képes tanulni.
És nem török pálcát - legalább is nagyon igyekszem - senki felett. Még az ítélkezőket is igyekszem megérteni, bár néha kifakadok.
A számomra legdrágább ember is ebben úszkál éppen. És én csak a partvonalról drukkolok neki.

a gyerek kérdés nagyon necces

igen, van az, amit te írtál
és a lépőknek tuti vigasza lehet

de ott a másik oldal is:
a gyereken kívül egy apát/anyát megfosztasz a "mindennapoktól"
az apró, előre nem tervezhető kis szuperértékes semmiségektől
amikor kérdez, amikor spontán elmond, amikor spontán bújik
a közös élményektől

meg a gyereknek nagyon fontos, hogy együtt legyenek a szülei... már fiatal felnőttek is sokszor ábrándoznak arról, hogy újra összejönnek a szülei

Pont ez a baj, hogy a fontossági sorrend sokaknál olyan kis anyagias és kényelmes - lássuk be...mert egy téglakupachoz ragaszkodni egy ember helyett...csak, hogy maradjunk a háznál.

Kvázi saját kezűleg építettem házat. Az csak tégla meg fa...hol van az egy hús-vér emberi lénytől?!

Én léptem, nem volt új, nem volt màs, csak a szar, és a bizonytalan. Kényelemből v nevezzük aminek akarjuk nem voltam hajlandó a gyerekem ennek kitenni

A gyerekek nem hülyék. Én gyermek és tinédzserkoromban azért imádkoztam, hogy a szüleim elváljanak. Pedig viszonylag visszafogott meccsek voltak. Mégis sokkal jobban megviselt mint ha tudom, hogy külön-külön vannak és nem bántják szavakkal, pillantásokkal, stb. egymást.

igyekeztem (feltételezett) fontossági sorrendet felállítani

és azt hiszem, minél "korosabb" az ember, annál nagyobb súlyúak az apróságok is (pl. egy saját kezűleg épített ház, amiben 30 éve él)

persze, mérlegre teszi szinte mindenki
aztán dönt
vagy döntenek helyette

Nagyon igaz.
Vegye figyelembe akinek ilyen gondja van, mindenkinek joga van boldognak lenni.
Természetesen a langyos fosban is lehet találni boldogságot, nézőpont kérdése. (nekem nem menne)
De Én a teljes boldogságról beszélek, mert az mindenkinek szíve joga.

a langyos fossal pl. az is tud baj lenni, hogy sokáig nem veszed észre, hogy langyos fos
hogy tudd, hogy langyos, és tudd, hogy fos, gyakran valami máshoz kell viszonyítanod
aztán utólag visszanézve már könnyebben láthatod, miben is éltél
és tök jó terelései, figyelemeltérítési cuccosai vannak mindkét nemnek
munkába menekülni, mintaháziasszonnyá, mintaanyává válni és hasonlók

Az én tapasztalatom az, hogy jó páran az itt lévő férfiak közül nem szadisták, vagy extrém perverzek vagy mittudomén...egyszerűen jó, kielégítő, fantáziadús szexre vágynak. És nem csak szexre.

Igen: olyan egyszerű. Az ember számot tud vetni magában: a haverok a fontosabbak vagy az az 1 esély...el fogom valóban veszíteni a barátaimat ha ezt meglépem? Ha igen, akkor barátok voltak? ... Minden egyes ilyen szempontot mérlegre lehet állítani. A gyermek a legnehezebb, és ez attól függ főként, ki milyen családmodellben hisz.

*egy gyerek

Neked. De a gyerekeknek? Akkor gyàvasàg is van? Egy gyereket nem hülye tökéletesen làtja, hogy szar került a palacsintàba. És azt gondolom, hogy nem hasznàl sőt àrt neki ha ilyen közegben van. Nem hinném hogy mindenki akkora Blaha Lujza, hogy komplett színi előadàst prezentàl a hàzastàrssal/élettàrssal a gyereknek. Az első közeg a szocialzàcióban neki a csalàd. Ilyen mintàkkal kell útnak indítani? Hogy abban a tudatban nőjön fel, hogy ez fasza ês ezt így kell?

egy hozzáállásról, egy kommunikációs stílusról írtam
amit te most képviseltél
nem rólad

Ok!
bocsi, a hevességért

Az itteni emberek egy jelentős részénél nem is talál a szexualizás: mert vagy már tudta, hogy ő másra vágyik, de azt hitte el fogja tudni fojtani magában, vagy menet közben jött rá, hogy ő máshogyan működik.
Persze, ha az elején minden jól működött és a vágyak azonosak alapvetően akkor lehet javítani.
De ezt, egy ilyen tátongó szakadékot, hogyan lehet javítgatni?

ja
olyan egyszerű

- szex
- megértés, elfogadás és emberi értekek
az egyik, az "új" oldalon

mi van még? a "másik", régi oldalon?
- gyerekek (bár, véleményes, nem csak pozitív lehet a nagy együttmaradás)
- a szülők, rokonok
- barátok
- a szeretet (nem kevés ez sem), a barátság - jó vele együtt "amúgy"
- közös szabadidőeltöltés (nyaralások, sportok, hobbik)
- anyagiak (nem, nem csak a hitel lehet összekötő, és nem is csak a szűkös anyagiak)
- az otthonod (igen, a hely, ahol élsz, minden kis zug, amit kialakítottál/tatok, amit ismersz, szeretsz)
- szokások, megszokások (ki tudja, a másikkal is működik-e így)
- elfogadás (már nem is tudod, mennyi, sokszor lassan kibontakozó hülyeséged van, amit elfogadtak már)
- tapasztalatok (ha egyszer - többször - már volt, hogy kezdetben jó volt, aztán ellaposodott, mi a garancia, hogy ez majd nem fog? azért a "kis időért" megéri?)

és mégis sokan lépnek
azt nem tudom, ez jó vagy rossz
pláne, mennyinek jó vagy rossz
mert a lépés után sokszor beindul az önigazolás: az új kapcsolatnak jónak "kell" lennie, hisz mennyi mindent feladtam érte

nagyon más a helyzet, ha van egyéb oka a döntésnek, az újba "menekülésnek"
terrorista, alkoholista, félrelépő stb. stb.

Mert a langyos fos biztonságos. Tudom, úszkáltam benne eleget :)

*meg

Elfogadom, hogy van aki így, van aki úgy dönt, de nem értem, hogy miért jó a langyos fos. (Bocs, de ezt nem tudom és nem is szeretnêm szebben írni.) Részemről akkor inkàbb a bizonytalan de fosmentes. Ami szar az szar, abból még nem lehet vàrat építeni

Ha "csak" elszürkül lehet dolgozni rajta.
Ha elromlott, azt már nem biztos hogy érdemes foltozgatni.

Nem ezt gondolom rólad. Te miért gondolod ezt rólam?

Megjavitani csak azt lehet, ami valamikor jó volt. Ismerjük a jelenséget, amikor egy jol működő kapcsolat , házasság negszürkül. Gyerekek születnek, jön a mókuskerék. Ilyenkor érdemes rajta "dolgozni". Van , hogy sikerül, van, hogy nem.

Nem ez volt a szándékom. Van, hogy felremegy a kommunikáció.

Olyan egyszerű mint a pofon: ha két ember között tudna működni a szexualitás, működne. Lehet rajta javítgatni...már sokkal jobb lesz...csak nem jó. Persze mindenki eldöntheti, hogy számára a szex fontos az életben vagy nem fontos. Mit áldoz fel: azt, hogy ebben az egyetlen életében beteljesedett és boldog legyen (ehhez nyilván nem elég a szex) vagy pl. az anyagi biztonságát. Ha valaki mindent megkap otthon csak a jó szexet nem, akkor érthető, hogy miért jár el...ha valaki egy másik embertől nem csak jó szexet kap, hanem olyanfajta megértést, elfogadást és emberi értekeket is, amiket otthon nem, akkor érthetetlen, hogy miért mégis a jól megszokott rosszhoz ragaszkodik. A hitel miatt?! Na ne. Mindent el lehet intézni, csak akarni kell.

szóval az a hozzáállás képeszt el mindig, hogy a másik azért gondol másképp dolgokat, mert nem olyan okos/bölcs/tapasztalt, mint én, de majd ha megtudja azokat (már, ha képes rá a kis fogyatékos), akkor kurvára úgy fog gondolkodni, azt fogja látni, az lesz neki is a tuti, amit én gondolok

ne legyél már ilyen :)

hülyeséget állapítottál meg
a "mosolyogva" okoskodó felsőbbrendűsége meg kiakaszt mindig
másnál is
ne higgyük már magunkat olyan kurvaokosnak
először tán tegyük rendbe a saját házunktáját, mielőtt mosolyogva hátradőlve nézelődünk

Ha ez a baj, ird ezt.
Mindjart valtoztatom a cimet.
Bar ez adha magat

Nem elemezlek. Megállapítottam valamit, ami engem zavar, tulajdonképpen. Hogy összemosnak valamivel, amit nem én írtam. A blogod címe, meg az első mondatrész az én tegnapi blogomra emlékeztet. Persze, lehet a véletlen műve. Én elsősorban mindenkiről azt feltételezem, hogy nem értett meg. Aztán jön az , hogy nem is akar. Az más eset, ilyenkor visszavonulok, mint most is.

Istenem, Luna, ne tedd ezt.
Inkabb ne elemezgess, ha ennyire felretajolsz. Annyi mas delikvens van errefele, jo mulatsagot hozzajuk.
Nem az van, hogy nem ertem, amit mondasz, plane, amit alma neni mond. Csak nem ertek egyet. Meg ha egyet is ertek, karosnak tarom a hogyanjat. Pl. mert hiteltelen.
Elkepeszto nekem mindig az a hozzaallas, mikor a masikrol a nemertest feltetelezik alapbol...

De addig a bizonyos pontig el kell jutni :) hogy nyugodt lelkiismerettel mondhassuk..megpróbáltuk

Felesleges szenvedés, egy bizonyos pont után

Én meg azt figyelem, mosolyogva, hogy összeáll benned az, amit én írok, meg amit Alma ;)