Figyelem! Figyelem!

A másik megismerésének az egyetlen útja és módja a figyelem.
Az "igazi" figyelem. De mi is az? Pontosan nem tudom... de valami olyasmi, hogy nem csak befogadod (hallod-olvasod), amit mond a másik (mond alatt nem csak a szavakat értem, de minden-minden egyéb, nonverbális közlési módot is), de meg is érted... és azt érted, amit valóban mond. Nem azt, amit te érteni szeretnél belőle. hanem, amit mondani akar. Tudatosan és tudattalanul. Meg kell értened az okokat, amiért megoszt veled valamit, és a célokat, amiért teszi. és ezekből rajzolódik ki ő. Mi a legnehezebb ebben? Hogy használnod kell az eddig szerzett tapasztalataidat, hisz bizonyos fokú általánosítás és következtetéslevonási képesség nélkül értékelhetetlen a világ, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságra is képesnek kell maradnod: amit eddig megtapasztaltál másoknál, nem biztos, hogy rá is ugyanúgy érvényes, mindvégig fent kell tartanod a kétkedést, a tévedés lehetőségét: valóban jól helyezed-e el a magad rendszerében mindazt, amit a másik közöl veled, vagy valami egészen új oldalról, megközelítési módon kell szemlélned? És mindehhez el kell nyomnod a saját hangod, a saját zajaid, hogy meghallhasd őt. Munka, kétségtelenül, hatalmas munka. És jelenlét.

Óriási megtiszteltetés, ha valaki mindezen nehézségek ellenére meg akar ismerni téged.

https://www.youtube.com/watch?v=PcPmokVbz3A