2018. 08. 10. 19:49 | Megjelent: 1310x
Hoztam haza magamnak sok-sok száz kilométerről kis köveket, kavicsokat. Saját gyűjtés, gyönyörködöm bennük, nagyon tetszenek, örömet okoznak.
Ma kiléptem reggel a kertbe, és a rózsák és a magnóliafa tövében, kavicságyásában csodaszép kis köveket pillantottam meg... nem most kerültek oda, évek óta nézem, de csak ma láttam meg őket...
Most vagy az van, hogy figyelmesebben kellene a közelben nézelődni, mielőtt a messzeségben keresném a szépségeket, értékeket... vagy messzire kell menni, és sok szépet látni, tapasztalni, hogy aztán a közelben is észrevehessem... nem tudom... de valami van, az biztos...
Hozzászólások (6)
valahogy eszembe jutott egy kedves-kedves ismerős, mikor egy harmadik emberről beszélt nekem... "...szóval, ő nem normális, de olyan normálisan nemnormális, mint te meg én, érted?... ill. nem, ahogy én, mert te tényleg nem vagy normális..."