Nők, férfiak – Hihetetlen család2

Spoiler! Aki még nem látta az Incredibles2-t, de tervezi megnézni, számítson rá: lelövök pár… hát, nem is poént, de… szóval utalok erre-arra a filmből.

Néha olyan, mintha mindenhonnan csupán pár téma köszönne vissza, akármerre nézek, akármit nézek, akármit olvasok… mit tesz velünk az internet, túlnépesedés, no és a megváltozott férfi és női szerepek… ma moziban elsősorban ez utóbbit kaptam, az Incredibles2-t nem tudtam más szemmel nézni. Komolyan nem ezt kerestem. Ezt kaptam.
A címszereplő öttagú családból Nyúlánykáról, az anyáról kiderül, hogy nemcsak szakmájukban (szuperhősség) egyaránt olyan jó, mint férjeura (mit olyan jó??! hisz férje csak erős kb., szuperképessége ebben rejlik, mennyivel összetettebb a női karakter!), hanem a háztartást és a gyereknevelést (az etetéstől a lelkizésen át a matekháziig) is könnyedén, félkézzel, tuti szuper frizurával, sminkben, szuperszexin (pornó-rajzfilmfigurás testalkattal) végzi, míg Mr. Irdatlan, a családfő egy nap alatt totál kipurcan mindettől, mikor nem neki, hanem feleségének ajánlanak kihagyhatatlan állást, így szerepcserével kénytelen ő végezni mindazt otthon, amit addig asszonya. Természetesen aztán közös akciókra is sor kerül, melyek során Mr. Irdatlan szerepe továbbra is igen egysíkú (erős) marad, míg feleségét sokféle szerepben látjuk.
A gyerekek közül a főnök egyértelműen a lány, Illana, de tudjuk be ezt elsőszülöttségének. Szuperképessége egyre összetettebb, míg nagyobb öccse extrasebessége nem akkora durranás, igaz, a kicsi meg a legszuperhősebb szuperhősnek ígérkezik.
A Deavor-nagyvállalat mögött álló testvérpárból is egyértelműen Evelyn a kompetens. Ő az ész, a feltaláló, aki simán átveri öccsét, az álomvilágában élő, naiv, szuperhősrajongó Winstont, a háttérből mozgatva a szálakat.
A frissen verbuvált szuperhőskezdemények (kedvencem Reflux – talán betegség, talán szuperképesség) vezetője is az egyszem nőnemű lesz.
A szuperhősök legalizációjáról szóló törvényt nagykövetasszony írja alá. Még Fridzsimant (Where is my super suit?) is a csupán hangjában létező felesége dirigálja.
A főnökök mindenhol a nők.
A férfiak szeretnivalóak, kedvesek, hibáznak, igyekeznek, asszisztálnak, lelkesek – de a világot a nők irányítják.

De miért? De miért ezt látom egy szép szombat délelőtt egy moziban? Véletlen nem lehet. Nagyon direkt.
A célközönség ezt szeretné látni, erre vevő? Ki a célközönség? Családi moziról van szó… velünk a teremben leginkább teljes családok, illetve vasárnapi (jav. szombati) apukák ültek csemetéikkel (vagy hozzájuk tartozó anyák pp otthon takarítottak, főztek)…
Vagy így lenne? Ez lenne a valóság? Persze, a csapból is az folyik, hogy a XXI. század a nők százada, sőt, a harmadik évezred a nők évezrede, de ugyanakkor ezt ezernyi ellenállítás cáfolja a nők háttérbe szorításáról, bántalmazásáról, esélyegyenlőtlenségéről stb. stb. És valóban, napjainkban nem könnyű nőnek lenni, ezer helyen-szerepben megfelelni, nagyon szép ezt mozivásznon is megörökíteni (de könyörgöm, férfinak sem egyszerű).
Nem tudom, egy családi mozi mennyire hat abban, hogy milyen anya meg apa lesz a nézőtéren ülő kislányokból, kisfiúkból… és nem, nem szeretném, ha didaktikus, durván nevelő filmeket nyomatnánk bele zsengekorúak agyába (bár nagyon direktben nyomatnak mindenfélét, miért pont ezt ne?). Nem is azzal volt bajom, ahogy a nőket ábrázolták. A sokoldalúságukat, hogy mindig észnél vannak, hogy fáradhatatlanok, hogy kreatívak stb. Hanem a férfioldalt hiányoltam… Az egyensúlyt. Mindazt, amit a férfiak tesznek hozzá a nőkhöz, hogy nők lehessenek. Ha hagyjuk nekik.