Hát ez már nem járja...

... mármint az, hogy mire ideérek, blogok, melyekhez jól hozzászólnék, eltűnnek vagy lezártakká válnak... de most akkor is jól megmondom, hiába van se füle se farka... azaz nincs (jöhetnék, hogy tudom, az én véleményem egy vélemény - így is van, nem több, nem kevesebb - a vélemény meg olyan, mint a seggluk, azaz mindenkinek van, de senkit nem érdekel... és ez a mondás a világ számos helyén igen helytálló is lenne, itt azonban nem annyira... mert az egyik iránt azért van kíváncsiság...)

szóval...

... tegnap adatlapokat tanulmányoztam... hogy megnézzem, milyenek... mert az nem jó, ha egy adatlap elvárásokat fogalmaz meg, igényeket... mert az milyen már... de az se jó, ha nem mond semmit, mert akkor nem lehet tudni, mik az elvárások, amik ne legyenek, mert az milyen már... ha sokat mond, a kutya el nem olvassa, ha rövid, nem tartalmaz elég információt... és ha eleget is tartalmaz, nem feltétlenül célravezető, mert minden szabályt úgyis felrúg az a bizonyos szikra.. ha esélyt kap lángragyúlni... a jó adatlap valahogy arról kellene, hogy szóljon, hogy kíváncsi vagyok Rád (nem, nem én, általános alany), hogy megismerni akarlak... de mindenkit meg nem, mert annyi ideje senkinek sincs, tehát el kell kezdeni valahogy mégis szűrni... és akkor ugrás a bekezdés elejére...

... klikkesedés... hogy én ezt hogy meg nem értem (én bajom)... hogy hogy lehet emberre lájkolni és nem hsz-re... nem értem meg, mert fogyatékosságom a falkásodásra való hajlam hiánya.. nem tudok vakon-bólogatóan egyházhoz-párthoz-bármilyen tömörüléshez tartozni, mert képtelen vagyok a "pártfegyelemre" (nem könnyíti meg az életem)... ugyanakkor, ha úgy látom, valaki ellen fordul egy falka, azonnal sorsközösséget kezdek érezni a "kirekesztettel"... megkönnyíthetném ár a magam életét, hogy nem vagyok ilyen... besimulni, bólogatni... de jó is, béke, nyugalom... ugyanakkor, azért az elég gyakori, hogy ugyanannak az embernek az írásai tetszenek meg (az ok nyilvánvaló, gondolati szimpátia, egyebek), amit más nézhet falkásodásnak... ez sem egyszerű...

... mindig megdöbbenek, ha van olyan oldaltárs, aki nekem nem szimpi, és jól megtalálom a magamban rejlő okát (mert ha nekem van vele bajom, akkor nekem van problémám, és nem neki), és már-már meg is békélnék a helyzettel, és megtapasztalom: másnak, sőt, másoknak ugyanaz a bajuk... teljes zavar... akkor hogy van ez...

... azt tartom jónak, és mindig is azt kerestem, ha a férfi idősebb... nem nagyon, pár évvel... mély meggyőződésem, hogy ez a jó... és nagyon nem tartom jónak azt a felállást, mikor a nő elég jelentősen idősebb (ahogy mondani szoktam, nem szeretek azon filózni, hogy szexeljünk vagy örökbe fogadjam)... ugyanakkor életem nagy szerelmének van nálam idősebb gyereke, gyermekeim apja fiatalabb nálam, legidősebb partnerem apámnál jelentősen idősebb volt, ha itt nem vagyok elővigyázatos, még előfordul(t), hogy közelebb kerülünk markánsan nálam fiatalabbal, és a közelebb kerülés során, hoppsz, elfelejtem egyszer csak, hogy fiatalabb... és (egyik) legjobb barát majd' két évtizeddel fiatalabb nálam, és kimondottan jó pasi, és pl. ha szórakozni megyünk, élvezem (igen, ilyen kis tetű vagyok), ahogy a gyönyörű huszonéves fiatal csajok néznek rám... a két véglet: utál, de nagyon, ill. méreget, vajon mit tudhatok... szóval a korkérdésben nálam van az elmélet meg a gyakorlat... úgy néz ki... elméletben tök jó vagyok mindig (olyan rosszul nem szoktam sose állni, hogy ne tudjak valamihez jó kis ideológiát gyártani)... a gyakorlat meg...

... és most mindenkit jól megbosszulva törölnöm kellene ezt a blogot vagy jól lezárni... míg eldöntöm, így marad