Kapni tudni kell(ene)

BDSM Blogok » Blog - Aranyliliom » Kapni tudni kell(ene)
2018. 03. 18. 00:02 | Megjelent: 1096x
Ha felületesen nézzük, olyan, mintha adni önzetlen cselekedet lenne. Valójában, aki ad, az irányít. Mit ad, mikor ad, mennyit ad, kinek ad, hogyan ad. Ahogy neki valamiért jó/kívánatos, úgy teszi, és még azt is befolyásol(hat)ja, mit kap cserébe.

De kapni...
Miért tud olyan nehéz lenni?
Tárgyakkal, anyagiasítható ajándékokkal még egyszerűbb a helyzet. Paritásra törekedni (és jól visszaadni, ellenértéknek megfelelően) szintén könnyen járható út.
De miért van, hogy csak feszeng az ember(lánya), ha kap (nem, nem azért, mert nincs hozzászokva... hozzá van)? Miért nehéz elfogadni pl. dicséretet? Miért nehéz egyszerű köszönömmel viszonozni? Miért kell idiótán viselkedni? Esetleg felhívni a figyelmet arra, hogy a dicsért jelenség (külső-belső tulajdonság, tett, megnyilvánulás stb.) azért nem is egészen olyan, tessék csak közelebbről megnézni...
Mi a nehéz a "kapás"-ban?

Hozzászólások (14)


#279192 | 2018. 03. 18. 12:57
:D
bölcselkedés kocsmai bunyó után a baleseti sebészeten? :)

de kössszi :)
Törölt felhasználó
#279191 | 2018. 03. 18. 12:54
“Annyit kapól, amennyit adól”. ;)
-Rézműves Lájonelricsi-
#279171 | 2018. 03. 18. 12:20
neked hoztam, nem tudom, miért... persze valójában magamnak.. vagy is
szóval valami ilyen :)

"Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy –"
(BM)
#279158 | 2018. 03. 18. 08:40
állj meg!
semmi gond :D

az egyik legfontosabb emberi tulajdonság az önzőség
kell, jó, előrevisz, teremt, ad
szerintem az a gáz, ha valakiben nincs, ill. nem hiszem, hogy van olyan, akiben nincs (az életképtelen egyed)... legyen! az élet minden területén
Aranyliliom Törölt felhasználó
#279157 | 2018. 03. 18. 08:37
Igen lehet ,hogy önző vagyok ,de a fene egye meg.....akarom ,hogy viszonozzák nna. :) Én odaadom a lelkem ,kell ,hogy kapjak is. :)
#279156 | 2018. 03. 18. 08:36
igen, ez is van
ez a másik trivia-kategória szerintem (nem szeretünk leköteleződni, nem szoktunk hozzá... e kettő mögé szeretnék nézni... mi van/lehet még... (azért próbáltam szűkíteni, hogy de, hozzá van szokva)
viszont, ha változik az emberlánya, akkor azt is meg kell tanulni, meg kell szokni, hogy az új tulajdonságát/jellemzőjét értékelik
#279155 | 2018. 03. 18. 08:33
hát önző vagy :DD

bennem pl. asszem nincs (nagy) vágy a kölcsönösségre
nem baj, ha nem kapok vissza
és jó lenne, ha nem lenne baj, ha én nem viszonzom
ha várom a viszonzást, az már cserekereskedelem
ha adok, abban már benne van az én örömöm... azért adok, mert nekem

ha még köszönet is elvárt, az olyan extraprofitos lenne már (öröm, hogy adok, és még vissza is kapjak?)
#279153 | 2018. 03. 18. 08:29
igen

meg az is (félelem, tudat alatt-fölött-mellett), hogy nem tudok "úgy" megköszönni, ahogy neki jó, ahogy neki örömet okoz
#279152 | 2018. 03. 18. 08:28
azt gondolom, sokan működnek, működünk így
csak abban nem vagyok biztos (már), hogy jól van-e ez így
Törölt felhasználó
#279151 | 2018. 03. 18. 08:15
Nehéz, mert szokatlan. Zavarba ejtő. Talán.
Törölt felhasználó
#279150 | 2018. 03. 18. 08:15
Én szeretek adni ,kapni már nem annyira...(tárgyat ).Az érzelmi hullámverés legyen kölcsönös.Adok ,és kapok. Ott viszont vágyom arra ,hogy amit adok ,azt viszonozzák.
Törölt felhasználó
#279138 | 2018. 03. 18. 06:37
Na ez az, nem találtam a megfelelő szót :)
Nekem kell a le- elköteleződés a feltétlen bizalom, és gondolom nekik is mert különben nem működne.
Törölt felhasználó
#279137 | 2018. 03. 18. 06:29
Rövid vélemény: mert tudatalatti félelem az, hogy ha kapunk/elfogadunk, azzal leköteleződünk a másiknak
Törölt felhasználó
#279136 | 2018. 03. 18. 06:15
Az anyagi dolgokkal, pontosabban oda köthető emberekkel nem foglalkozom sokat, adós nem maradok, a materiális segítséget viszonzom, a többi jólesik, vagy rosszul ha negatív, de nem különösebben mozgat meg, illően megköszönöm, vagy levonom a tanulságot és annyi.

Csak pár ember van akit közel engedtem magamhoz, lehet bunkóság, de nem emlékszem mikor köszöntünk meg egymásnak valamit ha elő is fordult nagyon régen lehetett, nem is dicsérünk, semmi ilyesmi nincs. Természetesnek érzem ha ad és ha én adok, bármi legyen is az nem beszélünk róla, nem kérdés az anyagiak nincs számszerűsítve, nem tudnám megmondani az évek alatt ki járt jobban, viszont lelkileg szerintem nélkülük nem tudnék létezni, nekem kell, hogy legyen valaki mögöttem.






 
aaaaaaaaaaaa