"- És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?
- Természetesen - mondta a király. - Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök.
A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettőt, sőt százat vagy akár kétszázat is, és még csak odébb se kellene húznia a székét! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyannyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:
- Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...
- Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?
- Fölséged! - jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
- Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem - mondta a király. - Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim."
(A.S.)
Domnak/topnak lenni.... észszerű és még valami más...
de jo lenne ha igy lenne
de mivel emberek vagyunk
( jo mondjuk én nem mert vér Szuperdom vagyok:)...)
sokszor nem igy van.
ez tesz (ez is, hogy nem vagyunk tőkéletes gépek) minket egyedivé.
Törölt felhasználó
#278555 | 2018. 03. 15. 12:20
Engem sosem érdekelt, vagyis ez így nem teljesen igaz, mikor belekezdtünk ebbe a szép sportágba nem volt tudomásunk róla, hogy egyáltalán léteznek valamiféle kategóriák. Most pedig ha szó szerint veszem az elméletet nincs olyan ami ránk illik :DDD
nemrég "döntöttem el" végképp, hogy nem érdekelnek a kategóriák :)
annyi (számomra relatíve hiteles) embertől (is) olvastam, hogy
rájött, vált, elbizonytalanodott, ráébredt, hogy egy csomó minden is, dom/top/switch/szadista, de mazó/szub stb. stb. is (és fordítva), de mással meg más, és szeretne még amaz is lenni/kipróbálni...
megtalálni azt, akivel jó együtt lenni egy órát/napot/hetet/hónapot/évet/évtizedet/életet.. kb. ennyi számít
A hatalmon levo sokszor (legtobbszor? mindig?) elfelejti, milyen volt "lent" lenni, azaz parancsot teljesiteni. Az tudja az egesz rendszert aterezni-atlatni, igy mukodeset segiteni, aki mindket oldalt probalta.
A honvédségnél találkoztam jó és rossz vezetőkkel, parancsnokokkal, irányítókkal. Volt, aki bölcsen, apró lépésekkel tolta a határokat, néha persze kihajtotta a belünket, de inkább jutalmazás párti volt. A döntéseiért elvitte a felelősséget, és el is várta, hogy mi ne vigyünk többet a kelleténél, így persze a döntéseket magukat is korlátozta. De közben nem egységnyi kockák voltunk neki mégsem.
Míg volt a hebehurgya, csillagaitól megrészegült, önkontroll mentes barom is, aki csak a hatalomért magáért volt ott egyáltalán. Amit nem kiérdemelt, hanem a rendszer adta neki. Felfelé persze rettegett, mert tudta magáról ő milyen lefelé, és nem is tudta elképzelni, hogy más másmilyen lehet. Na neki nem járt tisztelet, csak az a fajta halvány, keserű félmosolyos szánakozás, amivel ki lehetett bekkelni a vele töltött időt. Ez utóbbinak intenzívebb hatása volt a hogylétünkre, de rövidtávú. Előbbinek tömörebb, megbízható tömege volt. Az egyik mögött mentünk volna fegyverrel, másik mögött nem. Vagyis, eleve, az egyik MÖGÖTT mentünk volna, a másik előreküldene.
jó parancsot adni - bikanehéz
a rossz parancs hazavágja a parancsolót
és kicsinálja az "alattvalót", aki szeretne megfelelni, teljesíteni, örömet szerezni, de nem tud... és ha lételeme a megfelelés/a jónak levés, komoly önmeghasonláshoz is vezethet
És egyben azt hiszem, az is benne van, hogy a hatalommal, parancs pozícióval is úgy kell okosan bánni, hogy ne inflálódjon el a hatása. Mert ki lehet hajtani egy fölérendelt pozícióból a maximális jóságot, csak hamar kiég az anyaga, és senkinek nem jó. Míg okosan adagolva, valóban legalább fele arányban kifelé figyelve, be lehet osztani az erejét, és talán még üzemanyagot is kaphat kívülről, pont attól aki fölé rendelődik. Ha mindenki látja, hogy mindenkinek jó.
Törölt felhasználó
#278475 | 2018. 03. 14. 23:03
Találó a párhuzam. :)
SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elmúltam 18 éves és a rám vonatkozó törvények szerint jogom van szexuális tartalmú oldalak megtekintéséhez.
Elfogadom, hogy az oldal tartalma erősen szexuális jellegű. Az oldalra való belépéssel kijelentem, hogy a szado-mazoval, a fétissel vagy egyéb szexualitással kapcsolatos képek, írások és egyéb dolgok nem ütköznek elveimbe, nem zaklatnak fel.
Az oldalra való belépéssel igazolom, hogy elolvastam a Felhasználási szabályokat és feltételeket. ÁSZF
Amennyiben közvetlenül valamelyik belső oldalt nyitom meg, tudomásul veszem, hogy közvetve elfogadtam a fenti szabályokat.
Hozzászólások (13)
de mivel emberek vagyunk
( jo mondjuk én nem mert vér Szuperdom vagyok:)...)
sokszor nem igy van.
ez tesz (ez is, hogy nem vagyunk tőkéletes gépek) minket egyedivé.
annyi (számomra relatíve hiteles) embertől (is) olvastam, hogy
rájött, vált, elbizonytalanodott, ráébredt, hogy egy csomó minden is, dom/top/switch/szadista, de mazó/szub stb. stb. is (és fordítva), de mással meg más, és szeretne még amaz is lenni/kipróbálni...
megtalálni azt, akivel jó együtt lenni egy órát/napot/hetet/hónapot/évet/évtizedet/életet.. kb. ennyi számít
A meseben pedig minden lehetseges :))
Meg egy ok, amiert tisztelem a switcheket. :)
Míg volt a hebehurgya, csillagaitól megrészegült, önkontroll mentes barom is, aki csak a hatalomért magáért volt ott egyáltalán. Amit nem kiérdemelt, hanem a rendszer adta neki. Felfelé persze rettegett, mert tudta magáról ő milyen lefelé, és nem is tudta elképzelni, hogy más másmilyen lehet. Na neki nem járt tisztelet, csak az a fajta halvány, keserű félmosolyos szánakozás, amivel ki lehetett bekkelni a vele töltött időt. Ez utóbbinak intenzívebb hatása volt a hogylétünkre, de rövidtávú. Előbbinek tömörebb, megbízható tömege volt. Az egyik mögött mentünk volna fegyverrel, másik mögött nem. Vagyis, eleve, az egyik MÖGÖTT mentünk volna, a másik előreküldene.
a rossz parancs hazavágja a parancsolót
és kicsinálja az "alattvalót", aki szeretne megfelelni, teljesíteni, örömet szerezni, de nem tud... és ha lételeme a megfelelés/a jónak levés, komoly önmeghasonláshoz is vezethet
de mindenféleképpen szoros együttműködés, jó értelemben vett egymásrautaltság
és a két fél figyelve kialakított harmóniájából áll össze a kerek egész