Hard tolerancia...

Senki nem tehet róla, se innen, se máshonnan, csak így hozta az élet és szar.

ne izélj már
méghogy elnézést meg ilyenek :(

Köszönöm. Elnézést a kifakadásért

Nem jó az illetővel sakkozni sem.

Részvétem.

Ó!
sajnálom

Nem itteni dolog. De szokták névvel illetni. Úgy is szokták hívni, hogy a kaszás, vagy a halál angyala. Ma ő verte ki nálam a biztosítékot.

te mire ugrasz?
(úgy nagy halmazban)

itt?
mármint errefelé?

én meg szoktam döbbenni, amikor valamin leállok
és nem forog tovább
és újrapörgetem, és megint
és olyan jó, mikor megvan a "hiba", és lehet továbbszáguldani :)

Ma is akadt, ami kiverte.

mi veri ki benned a biztosítékot? :)
(nagyon könnyen azért nem hiszem, hogy megy)

ez is megér egy blogot... :)

(a napokban döbbentem rá - szeretem az ilyet -, hogy nálam pl. mi... nem mindig látható ez rögtön... van, hogy a felszínt kapirgálja az ember, és olyanra ugrik/áll égnek a haja, ami nem is a valódi biztosítékkiverő...)

Mit vársz egy nem normálistól? :) De legalább szép köntösbe bújtatva adom elő. :) De ha nem szépen fogalmaznám. Az illető kiveri nálam a biztosítékot és nem kicsit. De ilyen személyekre is szükség van, mert így látom, hogy van határ és hogy hol a tűrésben, a toleranciában.

Ha nem, akkor nem toleráns, ha meg tolerálja, maga ellen szaporítja a negatív megközelítést. Tehát sokszorosan intoleráns. Míg amaz csak szimplán az. Kávét kérek!

szóval intoleráns vagy
hát szép
:)

(a "nem szimpatikus" a "csak" hangyányit cizelláltabb megfogalmazása, nem? :)

Én az illetővel kapcsolatosan tudom mi az ok. Egyszerűen nem szimpatikus ahogy ír, amit ír, és ráadásul nagyon odabasz a helyesírásfétisemnek :)

és azon el szoktál gondolkodni, miért nem bírod olvasni?
én próbálok... próbálok...
de nem nagyon szoktam jutni semmire :)
(az alap ugye az, hogy biztos olyasmi nem tetszik, ami bennem is megvan, és magamban nem fogadom el... aztán jön az, hogy mert biztos van valamije - nem, nem materiális érték :) -, de ez is jellemzően zsákutca... így marad a csak... és szoktam magamban utálni, ha nem tudok simán csak túllépni... ilyen esetben zavar az intoleranciám... mert ez tökéletesen az :)

csak egy gondolat volt, nem általános érvényű. nem ábrándít ki. szeretem, ha valakinek értelmesen megfogalmazott, érvekkel alátámasztott véleménye van. az olyan ember számomra nem ostoba. és nekem is van olyan akinek nem bírom olvasni sem a blogját, sem a hozzászólását.

lehet, kiábrándító (vagy meglepő?), de nem "szerzőket", hanem hsz-eket olvasok
vélemények érdekelnek, és nem x vagy y aktuális véleménye
és persze, mikor nagyon tetszőt olvasok, megnézem, ki a szerző
és persze, ha többször nézem meg, megjegyzem
és ugyanez fordítva is igaz (kínoskínos, de van, akit kerülök.. mert úgy érzem, IQ-feketelyukként szív le minden értelmet maga körül)
és mivel nagyon keveseket ismerek innen (és jellemzően nem blogolnak), így ez az ismerem, így érdekel a véleménye cucc nem játszik

Sehogyse JÓ :(((

Nem önmagukkal, hanem a rendszerrel. és igen az a puccs :) aztán vagy sikeres a kísérlet vagy nem :) ha nem az, akkor minden marad a régiben, ha igen, akkor meg a rendszer ugyanaz lesz, csak más fog dirigálni :)

De azok a kis "mocskok" is részei a rendszernek hiszen mindig kell vki aki lázadozik. Na meg úgy az igazi, ha időnként lehet vkiket baszogatni meg, vkiken torolni :) erre jók a lázadozók. Biztonságos a diktatúra, nem kell gondolkodnod, eldöntik, hogy mit gondolhatsz, mit tehetsz, stb-stb. Nem kell tornáztatni feleslegesen az agysejteket. Zsír :)

fingom sincs, de erkaárnyéka írta a jelet és az kocka volt, nekem legalábbis annak mutatta :) csináld így "kocka" vagy így *kocka*. vagy hogy is jelölik a hastaget vagy mit? :)

Puccs :D

De ha a hadsereg nem tolerálja az intoleranciát, akkor gyakorlatilag önmagukkal fordulnak szembe. Abból mi lesz? :)

Igen, de a diktatúra mennyire biztonságos már. Nincs az a sok nyűg a döntésekkel, meg a megismerésekkel, eleve nem nagyon kell fáradni, mert mindenki egyforma, akkor meg mitől kéne félni? Vagyis, azok a szennyes lázadók persze ott vannak, kiirthatatlanul, de ők nem számítanak mert elmeháborodottak. Szegények. Nem is értik mi a jó nekik.
:P

kocka?
azt hogy csinálom?
(telefontól, ill. laptopról)

Kb. de akkor csoda tolerancia van ám, művileg, de van :)

irónia jele a kocka, legalábbis nekem annak mutatta :) valamelyik blogban volt, amit én nyitottam :) ahol nem volt szó a feminizmusról, de oda kanyarodott

Legalább rend van, és vasfegyelem :DD

na neeee :D
az nem a tolerancia világgyőzelme? :)

persze
magától értetődik
azt nem engedheti egy jó érzésű, hardcoretoleráns ember sem, hogy intoleráns emberek legyenek
(egyszer valaki már mutatta, de elfelejtettem, mi az irónia jele)

...ilyesmi felé tereltem
hogy a toleranciába, a tolerancia védelmébe ez hejde belefér
(és belefért már oly' sokszor)
ha kiirtom az intoleranciát, hogy írmagja se marad, én vagyok a legtoleránsabb toleráns

akkor van a diktatúra :)

Amúgy meg egyszerű. Meg kell határozni, mi a normális, aztán egy pont elég erős hadsereggel be kell tartatni, és toleráltatni kell mindent. Akkor se vita, se intolerancia nincs. Nemtom smiley-t tegyek-e.

Ha ismered érdekel a véleménye, ha nem akkor meg valószínűleg nem. :) Meg ahogy figyeltem elég határozott gondolataid, véleményed szokott lenni, megnyilvánulásaid nem ostobák. Ergo, ha annak gondolnak tévednek. Akiről meg Te vélekedsz így, az valószínűleg nem alaptalan, fentebb említettem, miért.

Az tuti hogy én nem vagyok az. :)

már nagyon erőltetett a kekeckedésem :D
és telitődtem is...

de az ostobasághoz... lehet, van, akit az oldalról (ne menjünk messzebb, ez kéznél van :) ostobának gondolsz (jó, persze, nem pont ilyen szóval, mert ez nem szép, de a lényegét tekintve annak), ő meg, lehet, téged... akkor ki az ostoba?

Ott már valószínű hogy belép az ostobaság. Az már megint más. Azt nagyon nehéz tolerálni.

akkor a hajlandóság is befolyásoló tényező

elolvastam újra... a borzongás ismétlődött... az a mondás jutott eszembe róla, hogy a Pokolba vezető utat jószándékkal kövezték ki...
és elég sok eset jutott eszembe, mikor nem, a nem ártó szándékkal elkövetett, sőt, jószándékból tett ezt-azt nem vagyok hajlandó tolerálni

Na akkor bővült, mert akkor tudat, a hit is befolyásolja az egyén toleranciáját :)

De ez a Te határod, a Te ingerküszöböd, Jóska-Pistáé meg Mari nénié meg lehet teljesen más.

nekem az félelmetes tud lenni, mikor valaki nem tolerál valamit, mert TUDJA, hogy az árt
és ezt nem velem/veled/vele hiteti el, hanem tényleg hiszi

pedig nem árt
hiszem én :)

Ez igaz:))

de, érdemes
így jön rá válasz-hsz
:)

Orwell :D

No jó azért ennyire nem érdemes bele merülni, mert akkor oda jutunk, hogy a világ olyan amilyennek látod, minden minden tudathoz tartozik egy világkép, de senki nem tudja jelenleg pontosan hogyan realizálódik egy másik elmében. Majd ha eljut oda a tudomány, hogy szabvány formában képes lesz letölteni egy adott egyén tudatát, és bárki máséba betölteni na akkor tán egységesen látjuk majd a világot :DD

Antal, az se kell, hogy zöldebb, jobb, más legyen... elég ráfogni, hogy zöldebb, jobb, más... vagy még talán azt se...

Akár így is nézhetjük.
De ha nincs mögötte az egyértelmű ártó szándék, akkor részemről tolerálható.

Na ez az, mindenféle utálat, gyűlölet magja, a másik nem elfogadása.
Nem bírja megemészteni például, hogy szomszéd kertje zöldebb, jobb a nője, hogy más a vallása, a színe :)

ez pl. tetszik:
"azok a dolgok kötelezően tolerálandóak amelyek nem tolerálása csak az egyén rosszindulatát, unalmát, kínlódhatnékját, (had ne soroljam tovább) szolgálják ki"
de
ehhez is elég egy remek ideológia, ami bebizonyítja: nem rosszinduatból, unalomból stb. fakad a nemtolerálás
az meg (ideológia) könnyen akad

tehát csupán egy remek ideológia kell (miért árt valaki a másiknak), és már simán nem kell tolerálni
sőt
védhetjük a másik toleranciához való jogát nagy toleránsan

szoktam meglepődni, mit tolerálok simán, és mi üti ki a biztosítékot
és nem mondanám, hogy rendszerbe foglalható
(nem pillanatnyi hangulatokról beszélek)

Számomra ez egy elfogadható és a beszélgetésen értelmezhető összefoglalás :)

Akinek meg semmi nem jó, nem elfogadható-befogadható, ott baj van és nem kicsi :)

sincs=nincs

Megtettem. :) Nekem sincs, de vakon megy és érdekes téma volt. Lehet, hogy nem jól foglaltam össze a lényeget, de nekem ez jött le :)

talán az egyik leggyakoribb fétis... errefele :)

Ja az még kimaradt, hogy mindenki próbáljon úgy viselkedni, hogy az ne sértse más ingerküszöbét, határát és akkor az alapesetben mindenkinek elfogadható, befogadható. Valami ilyesmi :)

Az biztos, hogy nem én leszek, aki pár szóban összefoglalja :D Billentyűzetfétisem van

Köszönöm :)

Ha szabad, akkor megteszem. :) Szóval ne keverjük a rasszizmust, gyűlöletet, utálatot össze a toleranciával. A tolerancia egyénfüggő, személyiségfüggő, mert mindenkinek más az ingerküszöbe, a határ amit képes be és elfogadni. Valahol a tolerancia az elfogadó és befogadókészség, nyitottság-zárkózottság valamilyen különös egyvelege :)

Jó sokat írtatok.
Nincs érkezésem elolvasni.
Valaki esetleg egy rövid összefoglalót? :)

Mert nyitott vagy más véleményére is. Elfogadó vagy és ez a lényeg, hogy legyen az ember elfogadó/befogadó. Legalábbis én ezt gondolom. Mindent persze nem kell lenyelni, ahogy lentebb el is hangzott, talán pont tőled, hogy ami másnak ártó, azt nem kell elfogadni/benyelni.

Sejtettem :) de ott a fő mozgatórugó az volt, hogy rühellem a szomszédom és hogyan törjek borsot az orra alá, csak épp visszanyalt a fagyi. De ott megint nem tolerancia, hanem utálat, gyűlölet és hasonló van a háttérben, az a mozgatórugó

Tolerálom a véleményed. :)

Elgondolkodtató, de szerintem a rasszizmus, homofóbia alapja egy valamilyen szintű gyülölet, nem az, hogy toleráns vagy -e vagy sem. De meg lehet kövezni, ha másképp gondoljátok :)

A tuzoltosag "toleranciaja" csak vicc volt, a mondandom lenyege pedig az iras eleje :))

A rasszizmus, homofóbia az nem a tolerancia hiánya?

Nézzük a saját szemszögből, ha nekem mint heteronak jogom van kézenfogva menni az utcán a delikvenssel, akkor homo barátunknak is van joga. Csak van aki nem a fejét fordítja el, hanem megdobálja. Ezzel az erővel engem is lehetne dobálni, mert kézenfogva megyek. De ez itt akkor már nem tolerancia kérdése, hanem rasszizmus egy válfaja. A nemi, vallási és egyéb hovatartozás végett valakit bántani, "büntetni", kirekeszteni stb-stb ez nem tolerancia kérdése.

Az asszertív kommunikáció "szabályai" kb. egy ilyen mankó, hogy hogyan lehet úgy fogalmazni, gondolkodni, és kapcsolatban lenni (nem párkapcsolatra gondolok), hogy az a lehető legnagyobb mértékben szolgálja mindenki érdekét. Nem az ideális win-win szitu feltétlen, hanem amikor tolerancia ÉS határvédelem is történik. A másik létjogosultságának elismerése az érdekérvényesítéssel párhuzamosan.

De aki ezért megdobálja őket?

Jártam már melegbárban és toleránsak voltak. Ha meg kézenfogva akarnak sétálni tegyék. Ha meg közülünk valaki nyakörvvel a nyakán szeretne sétálni, tegye, ha jól esik neki. :)

Mennyire?

Szerintem menj le egy melegbárba, lakk, latex vagy bőr szerkóba, és meglátod a melegek mennyire toleránsak ha nem a legújabb trend szerinti csini fiúka vagy :D

Én olyasmire gondolnék hogy két férfi kézenfogva sétál. Nem ártanak senkinek, mégis nagyon sokan nem tolerálják. Pedig szerintem kellene.

A példa az nem toleranciára jó szerintem. Igénybe vett egy szolgáltatást indokolatlanul így azt felszámolták neki. Ennyi. Mert az esetben ha szabálytalanság, egyéb forog fenn, akkor az égetőt díjazták volna, plusz indítanak egy eljárást is :) úgyhogy szerintem számokkal fejezték ki hálájukat a telefonálónak :)

Nos az én véleményem szerint, azok a dolgok kötelezően tolerálandóak amelyek nem tolerálása csak az egyén rosszindulatát, unalmát, kínlódhatnékját, (had ne soroljam tovább) szolgálják ki, egy adott közösségben, országban, társadalomban. Mire gondolok, íme egy megtörtént eset.

Egy jóember ősszel a kertjében száraz növényi hulladékokat égetett, az ötödik szomszéd ráhívta a tűzoltókat, tette ezt annak ellenére, hogy nem volt komoly tűz füst, és még a szél is ellenkező irányba fújt, mondván azért mert tűzgyújtási tilalom volt. Csakhogy az égetést belterületen az önkormányzat rendelete szabályozza és a rendelet szerint hétfőtől-péntekig 8-16 óra között végezhető ilyen égetés. Az égetés pedig véletlenül ugyan de pont az engedélyezett időtartamra esett. A tűzoltóság pedig tolerálta a kiszállást, mégpedig 150 000 Ft-os kiszállási díjjal a bejelentőt :DDD

Nem értek teljesen egyet. Nem kell, nem kötelező a tolerancia, az egy lehetőség, amit a Te korlátaid, határaid szabályoznak, határolnak be valamennyire. És a határok, ingerküszöb mindenkinél más és más. Úgyhogy soha nem is lesz egyetértés a toleranciában, mert mindenkinek más az ami még belefér/elfogadható, mert mások a határok, mások a vélemények, mások az élethelyzetek, más az érintettség.

Azokat a dolgokat kell tolerálni ami nem árt másoknak. Amiásoknak kárt okoz, nem tolerálható.

Nem mindegy, hogy általános dolgokról beszélünk, amik közvetve érintenek, vagy egyáltalán nem és mégis köze van az életedhez, illetve olyan dolgok amelyek közvetlenül hatnak rád, amiben érintett vagy. Szóval nem mindegy, hogy mi a tolerancia tárgya, mennyire vagy érintett, mert más a reakció, lehetsz Te akármilyen empatikus, érzelmes. Legyél nyitott befogadni más véleményt, elképzelést, talán egy picivel toleránsabb leszel minden irányban. Úgyhogy szerintem nyitottság kérdése is. Nem is ragozom tovább, pedig lenne még hova. De nagyon jó téma, elgondolkodtató. Köszönöm

a kérdés nagyon jó. sok gondolkodásra ad alkalmat

a tolerancia egy érthető fogalom, de mindig egyénekre és dolgokra kell lebontani, akkor van igazán értelme. egy példa: Kovács néni jól tolerálja az emberiség kisebb, nagyobb hibáit. kivétel a szomszédja, Szabó néni, mert annak szinte minden hülyesége idegesíti. na most akkor Kovács néni egy toleráns ember vagy nem?

nagyon künnyű a Föld másik részén történő dolgokat tolerálni vagy nem tolerálni. sokkal nehezebb ezt a saját közvetlen környezetünkben megtenni. minél közelebb van hozzánk a tolerancia ill. intolerancia "tárgya", annál nehezebb dolgunk van

a világon éhező, kolduló sok millió ember sorsát valószinűleg mindenkinek nehéz tolerálni. de mi van azzal a hajléktalannal, aki a szomszéd utcában, vagy a házunk közelében koldul, mosdatlan, és büdös, sőt néha még egy kis piaszag is árad felőle???? és ráadásul naponta szembesülünk a szegénységével ... az ő sorsával szemben meddig terjed a toleranciánk? mit teszünk érte? néha odalökünk neki 100-200 forintot? vagy még annyit sem, mert szinte biztosak vagyunk abban, hogy piára költi? és ha arra költi, mert neki csak piásan viselhető el a nyomora, képesek vagyunk ezt is tolerálni? vagy azt mondjuk magunkban, hogy nem adok neki egy fillért sem, mert úgyis elissza ...

-------------

a tolerancia mindenkitől elvárható. még az intolerancia toleranciája is.

hogy hol? hát Utópiában

az, hogy mi várható el és mire képes valaki, nem függ össze. nem az elvárhatóságot venném górcső alá, mert természetesen a tolerancia az értelmes és érzelmes embertől elvárható

legfeljebb nem képes rá. és nem biztos, hogy azért, mert egy szemét alak. hanem azért, mert ember, gyarló, hibákkal

Mindkét esetben nem a válaszom.
Szerintem egyetlen kérdésre kéne tudni a választ pontosan mi az ami tolerálható?

:)
Innen indultam.
Ez volt a csíra...

Ráteszek még egy lapáttal, és visszatérek a kérdésedhez. Szerintem, az elvárás már magában hordoz egyfajta intoleranciát. Mert nem várakozás, vágy, vagy remény valami felé, hanem a be nem teljesülés esetén csalódás, kiábrándultság, retorzió. Stb. Így elvárni, hogy valaki toleráns legyen, már intolerancia, ha szigorúan matekozok. És szerintem, aki toleráns, az először magával szemben tud az lenni. Viszont, nem elvárja magától, hogy tolerálja a saját esetleges intoleranciáját - amivel akkor szembesülhet, amikor valami nagyon ellenkezik a belsőjével, és nem tudja feloldani a konfliktust-, hanem meghagyja azt a lehetőséget, hogy valamikor lesz intoleráns is. Így azt hiszem, még magától sem várhatná el egy toleráns az alapkérdést. Mert amint elvárja magától, felszívódik egy logikai buborkéban :D

meg a közönnyel is könnyű összekeverni
nem zavar, mert nem érdekel
mindegy

Lehet, hogy akkor a tolerancia fogalmát kellene definiálni. Valóban sokan gondolnak magukra toleránsként, a valódi tartalom nélkül. Inkább úgy gondol erre, mint egy ruhára, amit megtanul hordani, de elég könnyű anyagból szőttek. Hamar meg is kopik, kiszakad itt ott, nem bírja a szögesdróton átmászást.
A valódi tolerancia: döntés. És mint minden döntés, szabadság is. Annak a szabadsága, hogy egyrészt nem mondja hogy SOHA, elfogja, hogy lehet majd valamikor olyan dolog/esemény/személy, amivel/akivel nem tud toleráns lenni. Mert nem erőből végzi a toleránsságot, nem akar feketeöves toleráns lenni, aki bárkit fél kézzel tolerál. Tolerálni meg csak úgy tud, hogy képben van, meddig tart Ő. Mert végül is, amikor tolerál, sok esetben valami olyat fogad el, amit kényelmesebb lenne nem tolerálni, kikelni ellene, megszólni, rendberakni, kizárni, meg/elítélni. És itt jobb, ha tudja, mennyit bír.
Nem egyetemes igazságnak szánom, hanem így látom. Tolerálom az ellenvéleményt ;)

Általában azok akik a legjobban toleránsnak nevezik magukat, főleg a liberális polgártársakra gondolok valójaban abban a pillanarltban ha valaki elenkezni mer a vèlemènyükkel és az elkèpzelésükkel, azonnal intoleránsakká válnak, tiltják, törlik a nekik nemtetsző kommentelet és embereket, ez általávan akkor következik be ha sèrtik az ő vèlemènyüket ami sokszor a valóságnak nem is felel meg. Egyáltalán nem meggyőzhetök semmiben....engem is volt hogy tiltott liberális figura, hol ott rn nem tiltottam soha egyet se, èszèrvekkel engem meg lehet győzni de őket nem.

Szerintem is vannak a toleranciának szintjei.
Két nagy részre bontanám:
- személyemben érint engem a tolerálandó jelenség
- személyemben nem érint engem a tolerálandó jelenség.
Az utóbbi esetben igen szélsőségesen toleráns viselkedésre is képesek lehetnek az emberi egyedek.
Az előbbi esetben igen szélsőségesen nem toleráns viselkedésre is képesek lehetnek az emberi egyedek. Azok is, akik a második esetben szélsőségesen toleránsaknak bizonyultak, és erre buzdították embertársaikat is.

El nem várható, de megteheti, a saját határait megtartva.

A toleranciának is vannak szintjei.
Van olyan, aki tolerálja a rasszizmust, toleránsként, mert úgy gondolja, hogy jobb a világnak így, mintha el lenne nyomva a rasszista. Van olyan toleráns, aki viszont nem kedveli az uszítást és a gyűlöletbeszédet.