Ha a vágy hatalom, ki viseli a koronát?

Nem kiabálok, nem kérek, nem bizonyítok.

A hatalom csendben él bennem —

a tekintetemben, ami nem kérdőjelez,

csak kijelöl.Az alfa nő nem születik,

hanem felismeri magát.

Megérti, hogy az erő nem abban van,

hogy legyőz, hanem abban,

hogy mindenki önként hajol meg előtte.A domináns férfi azt hiszi, ura a világnak.

Akarja vezetni, akarja formálni,

akarja törni a nőt,

mint vad lovat, amit meg kell szelídíteni.

De mikor találkozik velem,

megérzi, hogy a hatalom iránya már nem nála van.Mert én nem küzdök.Csak nézek.

És a pillantásomban minden ereje

lassan szétolvad.

A mozdulata megtorpan, a szava elakad —

nem félelemből, hanem felismerésből.Megérzi bennem az ősit,azt, ami minden férfi fölött állt mindig:

az anyát, a forrást,azt, aki életet ad,és el is veheti, ha akarja.

Nem kell érintés,

hogy tudja, most már én irányítok.

Az erőm nem kényszerít, csak vonz.

A hatalmam nem kiabál, csak körbeölel.

A férfi ilyenkor már nem uralkodni akar,

hanem érteni.

Nem birtokolni, hanem tartozni.

És amikor lehajtja fejét,

az nem meghajlás —

hanem szertartás.

Mert az alfa nő nem győz,

hanem felemel,

de csak azt, aki méltó hozzá.