Április 11.
Ismered az érzést, mikor lábad alól kicsúszik a talaj?
Mikor a kétségbeesés belül mar?
Mikor a lelkedre sötét felhők ülnek?
Mikor a szemedben állandóan könnyek gyűlnek?
Egy sötét szobába kerültem, és a bizalom vezet.
A bizalom az, mi lámpásként itt van velem.
Te vagy a tűzoszlopom éjjel, sötétségben az irány,
Fájó lelkemnek a legpuhább borogatás.
De úgy érzem bárhová lépek, magamra maradtam.
Kezem utánad nyúl szakadatlan.
Mégsem érlek el, távol vagy, messze...
Behunyom...