Múzeumban dolgozott, mint művészettörténész.
Ez csak később derült ki, az eseményt követő időszakban, ilyesmi témákról beszélgettünk.
Az Éjszakai őrjárat restaurálásának végtelenségig nagyítható linkje volt a szikra, a bécsi Bruegel időszakos életmű gyűjtemény élmény beszámolóm a benzin/levegő keverék spricc a bomba.
Sikeresen megfőztem, legalábbis ezt állította.
Azt mondta, kíván...
Forró üzenetek, semmi vulgáris, vagy gusztustalan, naturális durvaság.
Vagy három órát autóztam, a közelből felhívtam.
Nyílt a nagy társasház kapuja, az udvaron az aszfaltra felfestett saját rendszámára parkolhattam.
A lépcsőház udvarra nyíló ajtajában állt, kínai, sárga/fekete sárkánymintás selyem dresszingben.
Nem lépett ki a hűvös, szürke őszbe, félkézzel tartotta az automata ajtószárnyat.
A szorosan megkötött öv kiemelte a dússágát. Fent és alant, egyaránt.
Nyilván festeni kellet már a szőkét, ebben a korban sárgásan fehéredne, bár az is szép.
Kacéran tűrte, hogy első köszöntéskor a mellkasom a kebleire nyomom. Meg sem lepődött.
A lépcsőn magam elé engedtem, ahogy illik.
A lépéseknél szétnyíló köntös, a második emeletnél kilazuló öv már finoman látni engedte, hogy a tűsarkú papucs nem papucs, hanem fenékig érő, harisnyatartó kapcsokkal rögzített lakkcsizma.
A lépcsőpihenőn megfordult, pont az öle magasságában volt az arcom.
Résnyire nyitotta a selyemköntöst, csak centik, másik kéz a kebleken, a balt meg is emelte. Szigorúan rejtve, semmi kitárulkozás. A bal felkar beszorítja a bal hegyet, a tenyér emeli a jobb oldalit. Lassan, kíméletesen, persze még a leheletem is bennszakadt.
Most láthattam, hogy lakk fűző, ami felül ilyen hatékonyan karcsúsítja. 50+, kell a cicoma...
-Eddig bírtam!
Szólt elcsukló hangon.
Jobb kézzel megmarkolta a (maradék) hajamat, és magába húzta az arcom. Rosszul pozícionált, segítenem kellett, szívesen tettem.
Frissen fürdött, kislányra borotvált, illatos virágot kaptam.
Picit behajtotta a térdeit, mindkettőt. És már a bal kéz is a fejemen volt.
Csak a lábát emelgette kifelé és kifelé, hogy jobban hozzáférhessek. Kopogott a tűsarok, vigyáznia kellett az egyensúly megtartására.
Öle döfő mozdulatokat végzett, sztem a fejét is hátraszegte, de ezt nem láthattam. Két marok nyomott a nedves kehelybe.
Itt egyszer elment. A korlátba kapaszkodott, nem volt hajlandó leülni a lépcsőre, szennyesnek érezte.
Ahogy a lábát felvágta az első lépcsőfokra, kezével kényelmesre libbentette a köntöst. Felvillant a negyed feneke. Hatalmas volt és gyönyörű.
Léptem utána...
Hozzászólások (0)