Lehet, hogy bizserget az éhes tekintet, bizonyos testtájon?
Mindenesetre visszafordult. Hogy bántóan néztem... pedig csak belefeledkeztem egy kosztümös derékba.
Mindig harisnya van rajta, a kosztüm szoknyája picit rövid. Korához nem illő. És kiscsizma. Csak vádliközépig érő, de fényes. És sohasem fekete, pedig az volna a a cuki.
Minden lépésnél ring egyet a derék, vele a far, picit nagyobbat a normálisnál. Mintha féllábra állna, de nem, csak az egyenes hát, hattyú nyak, felnyírt nyári tarkó koronázza a fenekét, a derék alatt. Nem mindenki veszi észre, nem kihívó, lágy, meleg, diszkrét.
De ahogy visszanéz, tudja, hogy észrevettem. Kikerülhetetlen tekintet. Felelősségre von, tetszik neki, de háborog. Tudom, hogy színlelt háborgás. Ezt hívják kacérságnak.
A férjével van, nem mehetek oda, hogy megszólítsam. Állom a tekintetét. Egy drótkocsi koccanásnál több itt nem történik.
Kb harmadnap tölcséres fagyit nyal az utcán, szembejőve.
Meglát, megismer.
Bekapja a tölcsért, félig. Szoros ajkakkal nagyobb adag fagyit vesz.
És szótlanul felém nyújtja, hogy nyalhatok belőle, én is.
A többi titok.
Hozzászólások (0)