Tárgyalás

Nem bírósági, az majd csak néhány évvel később lett...

Mindig megkérdezem a következő egyeztetés helyszínét.

Eddig szépen eljött az irodába.

Kényelemes, bármilyen informatikai eszköz rendelkezésre áll.

Most azt kérte, elfoglalt, menjek én.

Mindig magas, nagyon magas magassarkút hordott. Fényes nadrág, amolyan passzentos. Vagy vmi a korától idegen, picit rövidebb szoknya.

Télen a csizma is egy picit magasabbszárú, de még alkalmas az utcai harcra.

Nem is tulajdonos volt, talán csak ügyvezető. Döntéseit gyakorta kellett korrigálnia.

Ő is magas volt. Magassarkúban majdnem mint én. Edzőteremben, vagy vmi önkínzó gépen szálkásított test, has nincs, túlméretezett műcicik, drága telefon, nyitott autó, vitorlásos nyaralás az Adrián....

Nem gondoltam érdeklődésre, nem voltunk egy súlycsoport.

És kb tíz évvel idősebb is.

Bár ez tetszett volna.

Mármint a rutin.

Nyitókód, D4-es mélygarázshely, személyfelvonó szintén kóddal, a lakásajtón csengő.

Glinglang.

Semmi.

Glinglang.

Kattant az ajtó, enyhe nyomásra elengánsan kinyílt, valami szervó is volt benne.

Belépve senki.

Kipkopppp egy picit távolabbról, áttört acél csigalépcsőn lefelé. Tűsarkú fapapucs, szőrmebojttal.

Ahogy alászáll, mélybordó selyem köntös, ha jobban megnézem egy másik bordó árnyalatban azon sárkányminta. Vad cucc.

De..., mondja, hogy ő napozott a márciusi fényben a tetőteraszon. És tényleg, az elővillanó női bőr valóban fényesen bekenve vmi olajjal. Lehet, hogy igazat mond?!

Kézfogás, üdvözlés, kényelmetlen fogású vastag dossziék a kezemben, a hónom alatt.

-Cipőt levegyem? Nem gondoltam komolyan, csak udvarias kérdés volt.

-IGEN!

Vajon milyen zoknit kaptam elő reggel?! Avitt?

..oké, nincs gond...

Amíg bajlódtam a cipővel, egyet felém lépett.

Mondtam, magas volt. Az öle került az arcom elé.

Úgy éreztem, beletúrna a hajamba, húzna befele.

Felnéztem.

Tornyosult, mint egy hegy.

Még közelebb csusszant.

A dossziékat végleg letettem a padlóra, ezek itt tuti nem kellenek!

A sárkányos dresszing egy picit szétnyílt.

Persze!!, napozni!, dombornyomott fűzőben, fekete selyem, dombormintás, hosszúszárú bugyingóban.

Felálltam.

A megalázott helyzetből. A köntössel fedett műcici súrolta a mellkasomat, szándékosan.

Álmaimban sem mertem gondolni ilyen cuki helyzetre, de hát, most itt van. Fogalmam sem volt a szerepemről.

Nem szólt, karon fogott és bevezett egy hálószobába. Gondolom több is volt, de most ez volt előkészítve.

A filmekből ismert díszlet, fekete selyemutánzattal takart dupla ágy, kevés bútor.

Az éjjeliszekrényszerű izén négy plug. Az első három a normál sorozat, 2 cm-től a 4-ig. Fémből. Ezek ismerős tárgyak. A nagyobbik már rendes súlyú. Volt már bennem is ilyesmi és nem volt rossz.

A negyedik bazinagy.

Sztem több, mint 6 cm. Fekete plasztik, jól láthatóan selymespuha.

Oszrták patikábók Vaselin classic, nyitott tégely.

Ügyes!, ez nem keni össze az ágyat, és pici is elég.

Már csak azt nem tudtam, mit fogok csinálni itt ÉN. Mi a dolgom.

Azt elhatároztam, megadom magam mindkét oldalnak, bár a nagy feketét nem kívántam.

Lágyan elengedte a karom.

Fenekét felemelve, nagyon felemelve, tédelt fel az ágyra. A dombornyomott selyemalsó hátul nyitott volt.

Az üdvözlő köszönés óta egy szó sem hangzott el, most sem.

Beletúrt a Vaselibe, a megfelelő helyre kente, bele is nyúlt, eltüntetve a tűzpiros műkörmöt. Aztán kettőt.

Várakozón hártapillantott.

Sztem már jóideje világos volt neki, hogy győzőtt. Nem fogok elrohanni. Pontosan tudom már, hogy mit szeretne és hogyan.

Rózsája gyönyörű volt. Készült, jóillat, végtelen tisztaság.

Lehet, hogy napok óta nem is evett semmit..

Megtettem amit a szótlanság üzent. Szépen lassan, ólmoslassan, sorban, követve kalibrálást.

A fekete selyemfényű plasztik is izgatóan gyorsulva tűnt el. Itt volt egy halk sikkanás.

Én máshol tűtem el, közös harcban, vállvetve a nagy feketével.