2022. 01. 24. 18:00 | Megjelent: 798x
Az adatlapomon az "Idézeteim" rovatban megosztottam az egyik kedvenc humoristám szerelemről alkotott definícióját. Magyarra fordítva valahogy így hangzik: "Amikor képes lennél meghalni valakiért, akit te magad legszívesebben megölnél."
Nagyon betalált. Mintha csak az én érzéseimet öntötte volna frappánsan szavakba. Megörültem. Ezek szerint nem vagyok bolond, vagy legalábbis nem vagyok egyedül az őrültségemmel. 😀 Szuper, tehát mások is tapasztalták már ezt a nehezen megmagyarázható érzelmi hullámvasutat, amire egy-egy partner felültet minket. Irtózatosan erős, instant vonzalom, mintha minden egyes sejted vasból lenne és ő, mint egy hatalmas mágnes, megállíthatatlanul vonzaná őket magához és nem tudsz tenni ellene semmit. Állandóan ő jár az eszedben, random képek villannak be a közös jövőtökről. Egyszerűen képtelenség bármi, vagy bárki másra fókuszálni. Ugyanakkor mégis úgy fel tud idegesíteni, mint senki más. Egy szempillantás alatt képes felküldeni a vérnyomásod az egekbe.
Az egyik pillanatban alig várod, hogy hozzád érjen, megcsókoljon, átöleljen, a következőben meg legszívesebben pofon vágnád, amiért akkora idióta tud lenni. Majd szinte rögtön utána arra vágysz, hogy neked essen, letépje a ruháidat és vadul magáévá tegyen, hogy aztán pár perc múlva úgy érezd, hogy legszívesebben istenesen gyomorszájon rúgnád a seggfejet.
Oké, picit talán túloztam itt-ott, de érzékeltetni akartam, hogy milyen kapcsolatról is beszélünk. Az a fajta, ahol a felek nagyon magas hőfokon égnek, csak úgy cikáznak a villámok a levegőben. Felfokozott érzelmek, hihetetlen szenvedély, pusztító tűz, stb. Tiszta sor. Egy ideig ezt baromi romantikusnak és ideálisnak gondoltam, de az utóbbi időben elkezdtem azon morfondírozni, hogy ez a típusú kapcsolat talán inkább toxikus és kerülendő, mint követendő.
A helyzet valószínűleg bonyolultabb, de én mégis úgy érzem, hogy nagyjából kétféle párkapcsolat létezik. Az egyik a már fent leírt, igencsak rapszodikus kapcsolat, ahol a felek heves érzelmeket váltanak ki egymásból és a másik, ami nyugodtabb, kisebb amplitúdójú, békés, biztonságos. Tudom, kicsit sarkítok.
Nekem nincs kapcsolatok terén sok tapasztalatom, szóval az lenne a nálam tapasztaltabbak, okosabbak felé a kérdésem, hogy melyik kapcsolat az igazi? Tényleg toxikus az első típus, vagy a hevesség és a szélsőségek csak a két fél között meglévő szenvedély jelei? A második típus pusztán a szenvedély, tűz hiánya miatt olyan amilyen?
Szinte már látom a válaszokat, hogy ez egyénfüggő és vérmérséklet kérdése, de úgy érzem, hogy van itt valami általánosságban levonható következtetés, ami személyiségtől függetlenül minden kapcsolatra igaz. Ennek megtalálásában kérném a segítségeteket.
Hozzászólások (10)
Nagyszerű de eléget teljesen.
Ajánlom a témában a Keserű méz/Bitter moon című filmet. Tökéletes!
Nem pezsgett...
A gyerekeim apjával a mai napig nagyon kiegyensúlyozott és nyugodt kapcsolatom van - nagyon jó ilyen emberrel gyereket nevelni, meg az élet mindenféle viharait megélni. Könnyen kommunikálunk, mindent meg tudunk beszélni. Olyan puha fészek, ahol jó lenni, de nem túlságosan motivál változásra, fejlődésre.
A férjemmel a másik fajta kapcsolatot éljük meg - hétköznapokon nem szedjük szét egymást, de ha konfliktus van, akkor teljesen értetlenül állunk a másikkal szemben. Szeretem, hogy ilyen, tényleg nem uncsi -, de nem tesz jót, ha kívülről is jönnek gondok, mert nem jó, hanem jut idő, energia egymásra. Viszont rengeteg alkalmat ad önismeretre, ha van hozzá merszünk. :)
Aki megtapasztalta, annak a sétakocsikázás már nem lesz opció, nagyon hamar hiányérzete támad.
Számomra mindig is a szenvedély volt egy kapcsolat mozgatórugója, nem bírom az állóvizet, még ma sem, pedig már rég túl vagyok az életem felén:)
Talán csak annyi változott, hogy ma már nem akarom megölni a másikat indulatomba, ki tudja találnék-e jobbat :D