Szingli lét vs. kapcsolatban

Elhiszem hogy valakinek szellemileg illetve érzelmileg elegendő ha funkcionálisan kielégíti a biológiai igényét, azaz eszik, iszik és alszik de nekem spec. ezek sosem tartoztak az elégséges cselekedetek közé. :-)

Nem is ez zavar a 4 év magány után hogy emberszámba sem vesznek hanem kiábrándító a harc a saját gondolatok visszhangjával mint Don Quijote a szélmalmokkal annak idején. Győzni nem lehet és elfutni sem. :-) A legrosszabb mégis az az egészben hogy mindaz ami feltöltene ahhoz mind kell(ene) valaki vagy valakik. :-) Ezzel meg is van az ördögi kör és marad a funkcionalitás szürkesége. :-)