Vasgolyó

"Képzelj el két önálló vasgolyót. Hangtalan futnak a térben. Látszólag láthatatlanul, egymás mellett párhuzamosan, nem tudva egymásról, de konkrét céllal közelítve az egyéni és a közös álmok felé. A felszínen pedig zajlik az élet, mindenki rohan, küzd a maga igazáért, Istennel, emberrel pöröl, nap mint nap, veszekszik, kiakad, csalódik majd a nap végéhez érve ájultan zuhan álomba.
Közben a vasgolyók csak futnak a mélyben... egy férfi és egy nő, közös vágyakkal, szinte értelmetlen párhuzamban. De a Titok (nevezheted szerelemnek is) megtöri ezt a perspektívákon kívüli vonulást, és egymás útjába kergeti őket. Ilyenkor megtörténhet a "csoda", és a nappalok tisztábbak, értelemmel teltebbek lesznek, megszűnik az aggodalom. Megjelenik öröm. Vajon tartóssá tudják tenni ezeket a pillanatokat, lesz elég erejük hozzá? Mert a vasgolyók igazi jellegzetessége, hogy egymásba csapódnak... nem, nem koccannak... csapódnak!"

/Őszi-Pilinszky/