Szanálás

Azt hiszem az egész életemet mindig végigszanáltam. Valahogy mindig eljön az a pont amikor besokallok, és azt érzem hogy túlcsordult a pohár, üríteni kell, mert valahogy mindenből túl sok van, és abban a túlsokban nagyon sok az érdektelen ami feszíteni kezd, s emiatt nem érzem jól magam.
A szanálás igazából olyan mint az egyik társkereső. Hol jobbra, hol balra húzod a látott képet.
Érzelem mententesen.
Nagyon kevés tárgy van már amire ha ránézek érzelmeket vált ki belőlem (Talán egy chilles hétvégi délután pihengetve nem ezt mondanám).

Szóval végigmegyek szekrényről szekrényre.
Polcról polcra.
Dobozról dobozra.
Szépen, néha magammal megbeszélve, akkurátusan.
S utána megnyugszom.

Csak egy dolgot nem tudok tudatosan megtenni.
Az emberek szanálását.
De nem baj, megteszik ők maguk. 😏🤷