szinte fekete

mély kút a szemed sötét
emlékszem

a peremébe kapaszkodva nyújtóztam egyre mélyebbre hajolva
hátha látom benne a mindenséget,

billenő lábakkal, egyre kíváncsibban,
látom fodrozódását,
húz és csalogat, hív és igéz,
beleveszek
és

repülök, repülök
széttárt karokkal lebegek
puha felhőkön

édes illatúak.