Élő-halottak

Élő-halottak

Temetőben járva

Félholtakat látva

Rossz helyen keresgél

Így a kapun kilép

Meghalt a világ

Félig holt félig él

Lenézve látom, sorvadok

Élőholttá változok

Gyógymódért sietve

Sebeket bekötve

Önerő teremtés

Hosszú út, tovalépés

Felnézve a napra

Energiát adva

Visszanézek az útra

Tekintetem egy másik élő viszonozza

Sérült ő is, de még él

Szemeiben van remény

Közelebb lépve, félve

Rátámaszkodom

Oly régóta járva kélve

Ezen utak porát lélegezve

Egy másik élő jelenléte

Megnyugtat az úton, élve

De ahogy elindulok

Mentemben megtorpanok

Visszanézve, látva ő áll

A távolba les és vár

Elnézek hát én is oda

Messze, messze mintha volna

Mintha másik élő volna

Kit sérült lába lelassítja

Várok én is, kíváncsian

Tesz egy lépést, kézen fog

De nem enged, csak tart, maradok

Nézve vele el, messze

Itt van a közelben, már látom

Keze félig enged, bánom

Itt jő és már előtte áll

Nézik egymást, mint két madár

Lenézek magamra s látom

Sérült lábamat fájlalom

Mikor történt, nem tudom

De bicegek tovább az úton