Döntés

Ahogy görgettem a galériám, rábukkantam egy beszélgetésre, amit saját magammal folytattam, már ha beszélgetésnek lehet nevezni. Szimplán csak úgy írtam mintha másnak magyaráznék. Az rejtély, hogy melyik évben.

Azon gondolkodtam, hogy az emberek végsősoron csak ösztön lények, akármennyire megadatott nekik a döntés lehetősége.

Az emberek kiemelkedtek az állatok közül az írással az összetett absztrakt gondolkodással és még azzal példának okáért, hogy el tudunk gondolkodni a jövőről.

Ezek mind azon okok közé tartoznak, amik emberré tesznek minket. Az embert ,mint szót 2 részre lehet osztani. Em- ami nőstélyt/nőt jelent és a Ber- ami férfit/fiút. A szó a 12.század végén a Halotti beszédben jelenik meg.

Érdekes, hogy egyszerűen a nőstény és hím szavakból alkották meg az embert, míg az állatokat tulajdonságaik alapján nevezték el. Az ember nem tudta tulajdonságai alapján elnevezni magát, hiszen annyira összetett lény és sokféleképpen nézhet ki, legyen az az arca vagy magassága satöbbi külső tulajdonsága. Viselkedésük alapján sem lehetett, hiszen nincs megszokott minta, legalábbis ha nem történelemről beszélünk.

Azon tény ellenében, hogy egyes dolgok miatt kiemelkedtünk az állatok közül, tényleg el lehet e mondani azt is, hogy nem ösztön lények vagyunk? Hogy minden, amit teszünk, mondunk, érzünk az nem csak a külső hatások által elindított biokémiai folyamatok eredménye? Attól függetlenül, hogy meg tudjuk választani mit mondunk, teszünk (azt nem feltétlen, hogy mit érzünk) ezeknek mind van oka és okozata. Még, ha nem is tudjuk mi az.

Ami leginkább foglalkoztatott mindig az a tudatalattink rejtélyei voltak. Én szeretem azt hinni, hogy minden, amit nem értek magammal kapcsolatban azt a tudatalattim tudja.

Ha van egy döntés és hajlok az egyik felé, de ez miatt pont, hogy a másikat választom, (beüt a brat énem, hogy csakatért is mást teszek) hiszem, hogy annak is megvan az oka. Egy ok, amit nem értek, amit nem tudok megfogalmazni, mert eszembe se jutna, de ott van. Érzed az ok jelenlétét, de mást nem.

Az emberek nem szeretnék azt elhinni, hogy minden csak reakció, minden csak biológia és kémia. Mert akkor csapdában érzik magukat, úgy érzik megfosztották őket a választás képességétől.

Itt szóba jöhet a determinizmus, akik ezt a nézetet vallják úgy gondolkodnak, hogy: „Azért választottam ezt, mert az előző körülmények és az agyam állapota szükségszerűen ehhez a döntéshez vezettek.”

Az emberek természetüknél fogva nem tudják elfogadni ha irányítva érzik magukat legyen az akár a saját elméjük. Ennek oka a fentebb említett csapdába esettség érzete.

De van még a kompatibilista nézet, amely gondolkodás szerint szabadon döntünk akkor is, ha az agyunk működése és az előzmények meghatározták a döntésed. Ez egy kiegyensúlyozottabb nézőpont.

Vannak kisebb, hirtelen döntések például, ha egy reggel megkérdezik mit kérsz reggeli mellé, kávét vagy teát? Akkor vagy azt választjuk, amelyiket jobban preferáljuk a másiknál, vagy ha nem feltétlen szeretjük jobban egyiket sem, akkor azt, amelyiket utoljára mondták. Ez azért történik, mert az agy az energiát szereti megspórolni, hiszen visszaemlékezni mi volt az előző választás több energiába telik. Az ilyen döntéseknek is tehát van egy olyan oka és folyamata, amire egyáltalán nem gondolnánk.

Az is érdekes, hogy az agy létrehoz egy én-modellt, külön gondolsz az agyadra és a te személyedre. Mert a tudatod nem látja az agyadban lefolyó folyamatokat. Ezért van az, hogy néha azt mondjuk mi szeretnénk valamit, de az agyunk nem engedi. És ha úgy gondolkodunk, hogy az agy dönt és te(az én) csak átéled a következményeket az egy paradoxont is létrehoz. Ugyanis maga az agy hozta létre azt az én-t, aki az agy is egyben, de néha magát szídja.

Mint az Oidipusz királyban, mikor főszereplőnk saját magát kereste végig és nem tudott róla :D.

Ezért is van az, ha külön gondolsz a kettőre (ami egy), akkor egy ilyen nézet, mint a determinizmus azt éreztetheti veled, hogy az agyad csapdába akarja ejteni az én-t.