Elmélkedés a normalitásról - reflexió a "minden sub olvassa el" c. blogra

Tanulságos, okos írás és öröm, hogy velünk is megosztotta ezt az élményt.
Lényegében egy férfi identitás kialakulását láthatjuk - sikeres öngyógyítás leírása, fölösleges terminus technicusok nélkül.
A probléma felismerése - motiváció a változásra - ehhez megfelelő énerő - munka - változás.
Az előbb felsorolt fogalmak mentén tovább gondolható akár az egész BDSM problematika is.
Hogy ne vállaljuk túl magunkat, foglalkozzunk az elejével, mert itt dől el minden. Probléma-e az,ha egy férfi (vagy nő) szubmisszív (vagy domináns)?
Ha szigorúan nézzük, akkor a bdsm értelmében szubmisszív dimenzió megfelel a pszichiátriai nozológia Dependens személyiségzavar kategóriájának (a domináns pedig a Nárcisztikusnak). Tehát probléma. Az is ismeretes, hogy a személyiségzavarban szenvedők patológiája többnyire egoszinton , vagyis ezek az emberek nem érzik énidegennek ezt a viselkedés és élménymódot.Magyarul erre van szükségük, hogy működni tudjanak. Tehát nem probléma.
Csak, hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, semmi nem fekete vagy fehér, érdemes a spektrum szemléletet is beemelni a közös gondolkodásba. Tehát ha haladunk a valódi személyiségzavar felől a normalitás felé, az illetőnek egyre kényelmetlenebbek ezek a vágyai. Tehát a belülről nem probléma, kívülről probléma felől a belülről probléma, kívülről nem probléma felé megy a dolog.
Hogy ne zavarodjon bele a kedves olvasó abba, ahogy keresi a helyét ezen a vonalon,ill., hogy kezeljük a mocorgó betegségtudatot is, gyorsan ajánlok még egy szempontot, ez pedig a "mint ha" mód.
Mindenki látott már gyerekeket bottal kardozni. Na ők ilyenkor a "mint ha" módban vannak. Úgy játszanak, mint ha harcolnának.
Az érett személyiség manapság egyik legelfogadottabb ismérve az, hogy tud a saját mentális állapotára reflektálni.
A mi szempontunkból itt ez azt jelenti, hogy a játékos tudja, hogy épp mi játszódik le az elméjében, vagyis rálát az érzelmi, gondolkodási folyamataira. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden pillanatban döntési szabadsága van.
Arra kérdésre, hogy egy férfi lehet-e szubmisszív a normalitáson belül, az a válasz kínálkozik, hogy igen, ha tudja, hogy pontosan mi játszódik le ilyenkor benne, ha a belső irányítása alatt vannak a gondolkodási, érzelmi folyamatai - ezáltal avval is tisztában van, hogy pontosan mi a jelentősége a BDSM-nek az életében.
Vagy nagyon leegyszerűsítve: nem a BDSM uralja őt, hanem ő a BDSM-et.