A jó szolga

Elindult a mai nap folyamán egy kisebb blog cunami, hogy milyen az igazi szolga, mi az igazi szolgálat és ettől beindultak az én agytekervényeim is. Megoszlanak a vélemények, van, aki szerint az a jó, ha mindkét fél élvezi a dolgot, mások szerint a szolgának kell mindent és bármit megtennie, hogy az uralkodó fél kegyeiben járjon. Persze a kettő közötti állapotok is elfogadottak, ahány ember, annyi megközelítés. Szerintem szolgálni valakit (és itt nem csak szexuális értelemben mondom) ki kell, hogy terjedjen mindenre. De nem csak azért, mert az Úr/Úrnő ezt kívánja, hanem mert a szolga is ezt akarja. Az uralkodó fél a maga nagyszerűségével eléri, hogy az alárendelt a kedvére akarjon tenni. Ehhez kevés a szexuális vágy vagy a szerelem (alkalomadtán lehet, hogy elég, de hosszútávú kapcsolatban biztosan nem), ehhez keményen oda kell tennie magát a dominánsnak is. Dominálni egyfajta művészet, habár sosem csináltam, de pizzát sem sütöttem soha, mégis tudom, milyen a jó. Lavírozni aközött, hogy ne legyél bunkó, flegma, nemtörődöm, elérhetetlen és mégis legyél kellően magasztos, plátói, kimért, feljebb való. Vékony mezsgye ez, ami nem sokaknak megy. Tudom, hogy a pixie jelentős része csak egyszerűen megélné egyszer-egyszer a vágyait, de akinek ez több, akinek a személyiségéből fakad a dominancia/szubmisszivitás, azt hiszem, az tudja miről beszélek. Egy jó szolga egy jó dominánssal kezdődik, aki pontosan tudja, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy a sub kútba is ugorjon érte. Egy jó sub pedig kútba is ugrik. 🙂