Mindent elrontani, vagy csak határokat átlépni?

Hogy hol romlanak el a dolgok azt szinte soha nem lehet egyértelműen megállapítani.

Csak a magam esetéből tudok példát mondani és ez a "mea culpa" életérzés az ember lelki ismeretében évről évre jobban kiabál amíg le nem rendezi magának az ember lánya.

Mindig van egy pont ahol észrevétlenül gurulni kezd a lejtőn egy kavics az megmozdít más köveket ami megint más köveket amik akár nagyobbak is és a lejtő alján egész falvakat tesz a földel egyenlővé a katasztrófa. Senki nem akar ekkora bajt magának aki normális és tud előre gondolkodni. És ahogy olvasom valakinek a blogjában, a BDSM világában nem csak egymás örömére játszik két fél, hanem egymás életével is, még ha ez tudtukon kívül is esik. Tudom, hogy a tapasztalat mindig ez, de amikor az ember arra pontra jut, hogy megkapja amire titkon vágyik, akkor nem gondol a holnapra és azokra a dolgokra amik a saját komfortzónáján túli területeken leselkednek az óvatlanokra. Mert jó dolog játszani egymással de amikor a saját óvatlanságunk kezd játszani és észrevétlenül is gurulni kezd az a bizonyos kavics, még le is tagadja magának és másoknak az óvatlankodó, hogy hibás lenne.

"Ő akarta!"

Történt ugyanis, hogy egy teljesen átlag semmi kiugró tulajdonsággal nem rendelkező A/4-es emberrel kezdtem beszélgetni. Megtetszett az intelligenciája, a nyitottsága és az óvatossága. Amiről azt gondoltam, hogy a tapasztalatlansága okozza. Szerveztem akkor bizonyos kört magam köré és alkalmasnak látszott a céljaim megvalósítására, sokakkal együtt. Egy ismerős hölgy jutott BDSM vonalon belül olyanok kezébe akik rejtőzködtek az álneveik mögött és egy naiv kis fiatal de családos nőt elcsaltak valahova hogy bevezetik a szadomazo világba. Meg is erőszakolták és meg is alázták rendesen. Minden normális ember tudja, hogy ilyent nem szabad megúszni.

Az eset után persze egy ellenőrzött és tiszta hátterű csapatot szerveztünk a barátnőmmel ami garanciát jelentett volna arra, hogy aki hozzánk fordul az nem fog rosszul járni.

Nem járatlan terep és aki bele gondol az tudja, hogy nőként és férfiként is tud kiszolgáltatott helyzetbe kerülni.

Királynőnek éreztem magam, és a kialakított saját baráti köröm is tisztelettel bánt velem. A szóban forgó valaki pedig a saját és külön bejáratú szexrabszolgámmá lett. Használtam ha menni kellett valahova, és használtam ha otthon akartam lenni. Elkezdtem büszkén és ki ha én nem, kinek ha nekem nem módon bánni velem. Kiszolgált engem és én ővele kiszolgáltam a barátnőimet. Ő pedig egyre jobban megnyílt nekem és elkezdtem a magánéletében is uralkodóvá válni felette.

Viszonylag hosszú idő telt el így. és nem vettem észre, hogy a saját sikereim és a saját egoizmusom eközben sziklából épített magas várrá épült ami mások számára bevehetetlen. Mint Görögországban a Meteorák amik a hadseregek és a rablóbandák számára elérhetetlen. Kiépült egy bensőséges, kényelmes világ ahol azt csináltam amit akartam és a körülöttem élők közül azt használtam akit csak akartam. Nem kell extrém kegyetlenségekre gondolni, csak a hozzáférés és az átlagon felüli szex tett valamivé akitől a szülők és a nagyszülök óvják a kicsi lányukat még gyerekkorban. Ha valaki nemet mondott, azt mondtam neki, DEHOGYISNEM. ha tiltakozást kaptam büntetéseket adtam, ha úgy gondoltam, egy egész napra ághoz bilincseltem az áldozatomat és ő lett az ágybetétem, akinek a kiszolgáltatottsága kedvemre volt és persze meg kellett dolgoznia az elengedésért és a levegőért is amit beszívott mivel akár egy órára is az arcára ültem.

Ekkor figyeltem fel egy jelenségre. Akit a legszívesebben használtam a fiúk közül mindenben a rendelkezésemre állt. Én azt gondoltam, hogy szolgalelkű és bolond. de akkorra már olyan nagyvonalúan bántam magamnak önnön fenségességem felé, hogy azt gondoltam ez jár nekem és nem kötelez el semmire.

Lassan én magam kezdtem olyanná válni akitől azokat féltettem akik úgy jártak mint a csapdába csalt gyanútlan lányok akik a rendőrségen sem mernek szólni ha félholtra verték is őket. Csak én mások bele egyezésével csináltam.

Nem volt gond, ha otthon ki kellett festeni. ha tapétázni kellett ha takarításról volt szó ha elromlott a mosógép. De az életben a látszat ellenére sem jár minden ingyen. A napfény is azért süt, hogy lásd mit kell megcsinálnod. A levegő is azért van körülötted, hogy felszívd magad ha neki állsz megcsinálni a dolgaidat és nem azért, hogy mások kiszolgáljanak.

Szó se róla, aki azt hiszi, hogy uralkodhat mások felett következmények nélkül az súlyos tévedésben van. Minden követeli a maga árát. Lehet pénzt keresni mindenféle magamutogató csatornákon a kapott pénz egyben azt is tartalmazza, hogy a saját romlása egyre látványosabb és egyre nagyobb teher neki is.

Aztán jön a döbbenet. Mások mondják, hogy te nem voltál ilyen, önző, nem voltál ilyen gonosz, nem voltál ilyen kielégíthetetlen, ilyen kapzsi, ilyen elviselhetetlen.

Sajnos mi nők nagyon tudunk uralkodni. Jobban akarjuk a hatalmat mint a férfiak. és sokkal felületesebbek és szétszórtabbak vagyunk mint a férfiak. Még ha ezt nem is valljuk be magunknak. Szeretik a férfiak amikor nem rántják szét az idegeiket a nyafogással, hogy letört a műkörmöm amire tőle kaptam húszezret, és zárva volt a fodrász, és azt a ruhát akartam megvenni és egyebek hanem megmondják, hogy most vetkőzz, most adj pénzt, most vigyél egy cukrászdába, most térdelj és nyalj.

A saját kegyetlenségem amibe mások bele egyeztek és szolgálni akarták és a parancsaimat teljesítették tettek elviselhetetlenné és kegyetlen szadistává. És ez felbontotta azt a biztonságos közeget ami engem és sok mindenki mást is védett külső rablóbandáktól.

Én vertem szét, én utáltattam meg.

Méghozzá annyira, hogy az egész életem összeomlott. Munka és jövedelem nélkül megkaptam mindent, most meg fogytak Körülöttem az emberek. A saját embereim. A saját lányaim a saját szervezetem. Pedig nem forgott benne pénz, nem kapott kívülről anyagi támogatást. Nem a pénzen vesztünk össze.

Dominák, vigyázzatok. Szükségetek van saját magatok ellen olyan védelemre, hogy megmondja valaki nektek, hogy eddig és ne tovább.

A határok átlépése nem az, hogy egyre nagyobb Plugot tudok egy férfi seggébe bele erőltetni.

Nem is azt jelenti, hogy több verést és több gonoszságot tudok a szolgámra zúdítani aki vagy állja vagy összeomlik alatta.

Ez is lassan tönkre tudja tenni a szolgát de a dominát is.

Ha látok hirdetéseket ahol a nők talpig bőrben, vagy felcsatolt monsterdildoval feszengenek a lencsének nem az jut eszembe, hogy de menő, hanem az, hogy hamarosan tönkre megy idegileg és mentálisan és nem marad egy igazi barátnője sem.

Tudom, mert én is átmentem pár ilyen összeomláson.

A legjobb barátnőm közben egy ügyféllel össze melegedett egy Németországi férfivel aki megnyerő volt számomra is. Még a legjobb barátnőm is talált valakit akivel összeköthette magát. Irigy voltam rá. és egyedül maradtam.

De a kedvenc szolgám még ekkor a jelenlétével tartotta bennem a démonjaimat akiket elzavarni kellett volna. De már egyre kevésbé számíthattam rá.

Én meg a megnyugvásomat találtam abban, hogy lelkileg is szét szadiztam.

Így végül el kellett menekülnie tőlem.

Gyorsan ment a szétesés, szinte hónapok alatt.

Mivel nem volt miért maradni, a barátnőm kiköltözött a pasijához, én meg lézengtem. felhívtam a többieket, hívtam őket ideoda, parancsokat osztogattam olyanoknak akik korábban mosolyogva térdeltek elém. De többé már nem tudtam sem össze szervezni őket sem uralkodni rajtuk. Senkinek nem kívánom, hogy ilyen emberré váljanak de aki ilyen azoknak az a legjobb ha az élet szembesíti a saját természetellenessé vált természetével. Bosszút áltam olyanokon akik elhagytak, bosszút álltam azon aki a legközelebb állt hozzám de már ott tartottam, hogy a villanyszámlát sem tudtam kifizetni és munkát sem találtam.

A határ ott van, hogy ember maradsz vagy démonná válsz, hogy elengeded magad és élvezed a mások szenvedését. Nem a véresre vert testek jajgatása hanem az hogy amit leromboltál benne azt vissza tudod építeni és esetleg jobbá válik a kezed alatt vagy emberként féreggé válsz korbáccsal a kezedben.

Morzsává válsz egy disznóknak odalökött moslékban és még ráadásul te tetted magad azzá.

A remény is a menekülésre egy kis morzsa. Ez a Morzsa végül megszánt és kint magához vett. A Pasija csinált neki egy hasonló klubbot. és még meg is éltek kint belőle. Klasszissal jobb volt mint amit mi itthon valaha is összeszerveztünk. Megszégyenültem és naponta mart a bűntudat. De jól tette. Koloncnak éreztem magam mások nyakán. Tettem néhány kísérletet arra, hogy kihozzam magamnak a régi szolgákat és különösen azt az egyet.

Sikerült megszerveznem itt kint is valami halvány hasonlatát annak amit otthon összehoztam. Lenéztem és megundorodtam tőlük. Kinti Magyarok akik jó részt itt nagyobb pénzért csicskáztak a Németeknek. Otthon vagy nem várta őket senki vagy ha igen akkor kitessékeltem őket a klubból. Használt BMWk Mercedeszek, leharcolt sportautó utánzatok, jöttek mint szomjas őzek a patak vizére. Szerencsétlen flótások. Otthon eljátszották a királyt itt meg négykézláb csúsztak a németek és az én lábam elött. Az egyik azzal jött vissza, egy idősebb alacsony lakatos, hogy otthon megverte a szolgámat az utcán.

Én mutattam meg neki a képét. Azon a néven, hogy Dehogyisnem, megtalálta. Csapdába akarta csalni és még kést is fogott rá. Meg is kérdeztem, hogy mitől sebes a homloka? Dulakodás közben elesett. Mi baja lett a szolgámnak? Jól meg lett alázva és könyörgött az életéért.

Ez az amit nem akartam soha.

Mások teszik meg értem azt amit nem akartam, hogy valaki is megtegyen. Azt hitte, hogy nekem tett jó szolgálatot. Az akkori ismeretségi körömből két német lány vette kezelésbe a túlbuzgó csicskát. Soha többé nem jött. Még a rendőrségen is megverték mert a lányok azt vallották, hogy erőszakoskodott velük. Megint szembe kellett nézni a sorsommal és azzal akivé nem akartam hogy váljak. Lehet, hogy kívülről jól mennek a dolgok látszatra se a bőrkárpitok, selyem ruhák és fehér alkarkesztyűk nem adnak boldogságot, hanem csak kirakati kellékek.

Egy hasonlat szerint sírok. Kívül ragyogó márvány ízléses felirattal de ment oszlik a halott.

Ezt is ő mondta.

Rájöttem, hogy nem uralom a sorsomat hanem démonok rángatnak láncokon és átvették az irányítást.

Jobb lemondani sok fényes és csillogó ékszerről ami alatt önmagad hullája bűzlik hogy valaki olyanná válj akit megedz a sors és izzadtan, koszosan lássanak de önmagad sorsának uraként.

Sírtam. Összeomlottam és sírtam, másnap sírtam. Az egész hét olyan volt mintha egy siralomházban a halálos ítélet után bármelyik percben vihetek volna a hóhérhoz.

Megbántam mindent. Depresszió és önsajnálat de nem úgy mint otthon, nem azt sajnáltam, hogy elromlottak a dolgok, hanem azt hogy az a kavics amit egy bizonyos határon túl vicces volt lerúgni a hegy tétjééről most súlyos sziklazáporként omlik az én fejemre és mások életét is tönkre teheti és most még az életét is veszélyezteti.

Persze én is megpróbáltam tartani a kapcsolatot vele. De arra hivatkozott, hogy van valakije.

Sírtam és sírtam és sírtam.

Nem szolga volt és nem csicska, hanem tényleg megszeretett és azért tett meg mindent nekem amit az igazi szolgák nem tesznek meg még verésre sem.

Rengeteg a különbség a szolgaság és az között, hogy valaki tényleg tud szeretni.

Jó, hogy talált valakit. ő igazán megérdemli a boldogságot.

Ha elromlott nálam valami, ő vett nekem egy újat. Ha el akartam menni valahova ő ingyen elvitt. Ha nem tudott venni porszívót oda adta a sajátját. Ha valaki akkor ő megérdemli a boldogságot. Inkább nélkülöz ő, csak hogy nekem jó legyen.

Akkor még azt hittem ez kötelesség tudó szolgává lett nevelve. Fogalmam sem volt róla, hogy ez az önzetlenség. És én lenézéssel, lelki gyötréssel, testi kínzással háláltam meg. Pedig nem a maga örömére csinálta mert volt hogy hónapokig minden örömtől megfosztottam, amíg ő minden örömöt megadott nekem amit követeltem és elvártam.

Ő egy semmilyen, berozsdásodott doboz volt az én számomra. Egy lehetőség amire oda sem figyel az ember amikor elmegy mellette. Szelíden hagyja, hogy önmagam legyek, de nem tart velem ha önmagam ellen teszek dolgokat. A szürke eminenciás. Mindenki őmellette színes, sárgás, pirosas, zöldes rányomtatva hogy ötszázat ér vagy ezret és vannak tízezresek is. de ha ő kinyílik arannyá, ezüsté és drágakövekké válnak a dolgok.

Tovább mentem minden talált pénzt elköltöttem de semmit és senkit nem tudok most felmutatni belőle, még egy hajcsatot sem.

De ezt a dobozt most vissza jöttem megkeresni.

Ha másé akkor hagyom. de ha senkinek sem kell akkor most végleg megszerzem magamnak.

Csak bujkál. Most nem tudom milyen néven.

És kérem ha olvassa jelentkezzen nálam.

Az egymás megbecsülése igazi kincs míg az önbecsölés csak csillogó rágópapír aminek a tükrében torzan elegánsnak és értékesnek látod önmagad, de valójában csak szemét. Dobd ki mielőtt neked is meg kell járni azt amit én befutottam és elvesztettem tíz értékes évet az életemből.

Ennyibe került átlépni a határait másoknak és a saját határaimat.

Pedig amit csináltam nem vérzett, nem okozott sebeket, sem kékeket és lilákat nem hagyott is a lehető legnagyobb körültekintéssel csináltam mindent.

Nem fogod jobban csinálni.

Ha egoista, önző diktátor vagy akkor azt fogod gondolni, hogy hülye ez a nő.

Nem lesz senkinek semmi baja vagy ha igen az az ő baja, bele egyezett.