In memoriam törölt felhasználó

Amikor ez a misztikus mozaikszó (BDSM) része lett az életemnek, úgy éreztem, végre megérkeztem. Ebben sokat segített ez az oldal és én optimistán álmodtam egy olyan Pixie-falvát, ami közösséget teremt, ahol biztonságban vagyok és megtalálhatom a hozzám hasonlókat. Sikerült jó tapasztalatokat szerezni és értékes embereket megismerni amelyek száma sajnos fogytán, mert emigrálnak az oldalról. Nem akarom elkezdeni a régi szép idők című történetet… pedig van benne valami. A múlton károgni nem érdemes, a jelent vizsgáljuk meg, hogy változtathassunk a jövőn. Jó közösséget teremteni nehéz dió, főleg ha korlátozva vagyunk szabadságainkban, lásd Pride. És úgy érzem, akik szervezők, tele jó ötletekkel, úsznak az árral szemben.

De térjünk vissza ide:

A nők panaszkodnak a rengeteg sablon üzenetre, amelyek telespam-elik a postaládájukat. A férfiak pedig feladják, mert nem kapnak választ az üzeneteikre. Domináns nőként én is rengeteg idétlen üzenetet kaptam. De! Azok a nagyszerű férfiak, akiket itt megismerhettem, és akik miatt azt mondhatom, hogy megéri, ők biztosan elolvasták a profilom, mielőtt írtak. Ők viszont gyakran mesélték nekem, hogy átgondolt és jól megfogalmazott üzeneteik 80%-ára semmilyen választ sem kapnak.

Tulajdonképpen ez lehetne számomra teljesen közömbös.

Nekem már vannak jó élményeim, már kivettem ebből a platformról, amit akartam. Domináns nőként nem volt nehéz. Akkor miért is ez a blog?

Azért, mert még az én Pixie-élményem is attól függ, hogy itt regisztrálva vannak-e vonzó, figyelmes, intelligens férfiak. És tudjátok mi a helyzet? Hogy ezek a vonzó, figyelmes, intelligens férfiak nagyon hamar leiratkoznak, amint észreveszik, hogy az üzeneteikre nem jön válasz. Ki olyan hülye (már bocsánat néhány idealista és birkatürelmű kivételével) aki ezek után marasztalható? És mi történik akkor, ha itt már nincsenek ilyen férfiak? … Akkor itt már csak szemét lesz, és a nők is lelépnek. Legalábbis azok, akik hobbiból űzik az ipart. Véget ér Pixie-falva vagyis annak a régi szép ideje, a közösség, ami talán el sem kezdődhetett mert folyton szélmalomharc folyik és az én élményem is véget ér (de ez már magán probléma).

Kedves Férfiak:

Kérlek, először olvassátok el annak a profilját, akinek írni szeretnétek. Akik sokat dolgoznak a profiljukon, azt meg kell becsülni! Ráadásul lehet, hogy találtok benne valamit, ami miatt már nem is lesz érdekes számotokra az illető – ekkor megspóroltok magatoknak egy csomó energiát. (Pl „nem keresek”. Ha úgyis akar valamit tőled, majd rád ír.) És higgyétek el: mi, nők IMÁDJUK, ha észrevesszük, hogy valaki tényleg foglalkozott a profilunkkal (ha csak egy kicsit is). És látjuk, ha valaki ezt nem tette meg.

Ne csak magatokra koncentráljatok az első üzenetben, hagyjátok a hosszas önleírásokat, a kívánságlistákat, inkább tegyetek fel kérdéseket, írjatok személyesen, és kérlek, felejtsétek el a sablonos szövegeket…

Egy rövid reminder oké, ha pár napig nem kaptok választ. Egy „Miért nem válaszolsz?” fél óra után viszont elég idegesítő.

És még egy gondolat: Meglepő módon sok nő nem kíváncsi rá elsőre, mi rejtőzik a nadrágotokban.

A legfontosabb viszont: ne adjátok fel túl hamar! Igen, ez itt mindig nehéz terep lesz nektek – de a fáradozás nem hiábavaló. Maradjatok kitartóak, és ne essetek vissza az unalmas „Hogy vagy?” típusú üzenetekhez, csak mert azt hiszitek, úgysem ír vissza senki. Arra tényleg senki sem válaszol. És érdemes élni a munch-ok adta lehetőségekkel.

Kedves Nők:

Igen, mi is tehetünk azért, hogy jobb legyen a Pixie-élményünk!

A legtöbbünk szépen szólva nem szenved az üzenetek hiányától. Sokunknak még egyetlen fotó nélkül is folyamatosan írnak. És sokan szeretnék egyszerűen csak lecsökkenteni az áradatot… Ha viszont valóban kereső vagy, TEDD MEG TE az első lépést! Írj rá a pasikra, akik tetszenek! Vagy csak küldj egy lájkot. Legrosszabb esetben nem kapsz választ vagy elutasításban lesz részed – de ezt a legtöbben meg sem fogjuk tapasztalni… Ha pedig olyan üzenetet kapsz, amin érezhető, hogy az illető tényleg gondolkodott, kérlek, legalább nyomd meg az „elutasító üzenet” gombot! Semmi sem frusztrálóbb, mint a teljes visszajelzés hiánya. Bár az a férfi, aki sablonüzikkel bombáz, meg is érdemelné.

Ha látod, hogy valaki tényleg energiát fektetett abba, hogy írjon, de nem érdekel, akkor szánj rá egy percet, és írj neki egy kedves visszautasítást. Lehet, hogy a férfi neked nem jön be, de a következőnek talán igen, és csak akkor fogja felkeresni, ha érzi, hogy van értelme próbálkoznia. Ha tehát nem is magáért a férfiért, tedd meg ezt az egész közösségért vagy ha már az csonka, akkor a nőtársaidért. Milyen jó lenne egyszer mást is hallani, mint azt, hogy „Itt úgysem válaszol senki!”

És mielőtt valaki félreértené: igen, én sem válaszoltam mindig és mindenkinek, főleg nem azonnal. De igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, még úgy is, hogy nem keresek. És ha ezt mindannyian így tennénk mármint hogy reagálunk, sokkal jobb lenne mindannyiunknak itt. Akkor talán egyre többen szerezhetnének nagyszerű élményeket, függetlenül attól, hogy azok erotikus természetűek, vagy egy buliban, randin, összejövetelen történnek. Végső soron a Pixie csak egy platform, a közösség MI magunk kellene, hogy legyünk.

És itt be is fejezem a prédikálást, késő van.