Megítélik az embereket, ha akarjuk, ha nem.
Én egy úgymond sportember vagyok, kicsit maszkulán.
Nem vagyok testépítő, nem is olyan a genetikám, de szeretek formában lenni. Gyerek korom óta sportolok, több féle sportot csináltam már.
Nyilván ez azzal jár, hogy viszonylag sportos, izmos vagyok, és kor ide, kor oda, hál isten, ez nem változik.(Remélem még vagy 20 évig).
De! Én kb leszarom ki milyen alkat, ki mennyire sportos, vagy telt, és tényleg annyira nem tud érdekelni!
Volt nekem telt dominám, de lelkileg olyan tudott lenni hozz, hogy jaj...fel akartam zabálni sub létemre.
Vagy olyan lábujjjai voltak, hogy ahhh...nekem az sokkal fontosabb volt mint egy kis felesleg, álló fasszal, nyüszítve könyörőgtem, hogy megcsókolhassam, érithessem.
Mostanában sokkal jobban érzem a bőrömön, az emberek megítélését.
Nyár van, én is járok strandra, fürdőben, vagy csak egy rövid short, ing, vagy trikó. És némelyik pasi úgy néz az emberre mintha előszőr látna embert. Vagy irigyen, próbál lenézően...persze azokon csak mosolygok.:)
Azt persze nem is gondolják, hogy van meló benne.
És én is sokszor napi 9-10 órákat robotolok, plusz egy nagy kertet rendben tartok, házat, stb,stb ami ezekkel jár. Sokan poperkőcnek néznek, meg a faszom tudja minek, pedig autót is szerelek, fát is vágok,stb.
Néha annyit melózok, hogy sok embernek a fele elég lenne. De mindig szakítok időt magamra is, hogy ápolt legyek, normális, tiszta stb. De megítélnek.
Sokazor azt is érzem, hogy egyesek valami életművésznek, másokon élősködőnek tituálnak aki nem is dolgozik. Jó persze leszarom, de tényleg.
Csak fura. 20 éveskoromig ilyen voltam én is, de akkor belefutottam egy srácba. Egy helyen melóztunk. Nagyképűnek nézett ki, izmos, jó kiállású gyerek volt, laza is. Ej mondom, ilyen parasztot...
Aztán megismerkedtünk...nem is értettem, hatalmas szerénység, empátia, emberiesség! Hát én olyat csalódtam akkor magamban! Szóval onnantól sosem ítélek meg senmit így elsőre...csak, ha már beszélgettünk,megismertem valamennyire.
De sokszor elgondolkodok, hogy miket gondolhatnak az emberek a másikról. Főleg mikor kissé puhány,vagy testesebb embereket látok egy strandon mikor jön egy nő, és szerencsétlenek felveszik a napszemüveget, behúzzák a hasukat, kiegyenesednek, "feszítenek", néha már majdnem elájulnak. Szörnyű.
Bár sub vagyok, de volt már, hogy nem bírtam. Apuka két gyerek, strand. Jött velük szemben két csaj. Ahogy apuka észre vette a maga 165 cm ével, napszemcsi fel, has behúz, levegő visszatart. Mikor mellé értem, nem bírtam ki, szóltam neki: El ne ájulj.:) A párom meg mosolyogva...de kis szemét vagy! De, hát mondom, ba...eg...a két kisgyerek kezét fogja már, ne túlélni akarjon a két nő előtt!:)
De ez jó pár éve volt, és csak viccesen, mert tényleg le sem szarom...
Engem egy nőnél pl a magassága sem érdekel, hol érdekel, hogy 145 cm, vagy 180 cm dominál?
Max elhúzom a fejem a pofont akar adni, és nem ér el, de majd letérdeltet! :)😅
Na mindegy...leírtam...nem tudom miért...:)
Egy bloggal több...na! 😅
Hozzászólások (2)
Én kicsit parás vagyok a magasságom miatt, és nem tetszik mikor ezt ilyen lekezelően használják mások jellemzésére. Azt nem lehet se leadni, se kigyúrni, mint a testet általában, az adottság.
😘