Egészséges félelem.

Ti szoktatok félni amikor ki vagytok kötözve?

Persze ez egy egészséges félelem, de ahhh...azért néha rendesen odatesz lelkileg.

Én néha rendeseb félek, perszenem egy fenekelésnél, azt elviselem. Hanem mondjuk egy kis golyó verésnél.

Mikor teljesen ki vagyok feszitve, és nem tehetek ellene, és csak nézek könyörögve. És hiába a cukiság, jön az első ütés, és ahh...basszus...nem is kicsi, inkább nagy ütés. Még, jó, hogy van egy kis szünet, mert az agyamba megy a fájdalom, azokban a másodpercben már nem cukin, könyörögve nézek, hanem eltorzult arcal viselem. Mikor újra a föld nevű bolygón vagyok, össze szedem magam, és próbálok koncentrálni, és még könyörgöbben nézni. Közben arra gondolok, hogy inkább kínozná szét a mellbimbóimat, vagy fenekeljen el keményen, akár csöpögtesse végig a farkam gyertyával, de ne a golyóim, vagy ne ekkora erővel.És tudom, hogy nem tudok kiszabadulni, oda nyúlni, de hiába. Csak nézek aranyosan, kissé mosolyogva, cserébe mosolyogva, kedvesen kapom a következőt!

Ah...nem tudom eldöbteni, hogy az előző volt nagyobb ütés, vagy ez...de nagyon, nagyon fájt. Csak lógok a kereszten megfeszűlve, várom, hogy múljon az elviselhetetlen fájdalom, és, hogy ne kapjam egyből a harmadikat, hanem legyen pár másodpercem felkészülni. Belehalok, de mégis akarom, utána még fél napig sajognak a golyóim, de jó érzés vissza gondolni rá, hogy megtör, ural!