Valami megváltozott… érzem.
A hűvös éjszaka, a levegő illata,
a szél ereje valami különös érzést hordoz magában.
Közeleg… érzem.
Az ösztöneim rezzenésre sarkalnak.
Nem tudom, mi jön…
de azt tudom: engem akar.
A merengésem, a gondolatsorom végén ott van Ő —
az öreg barátom, a Vihar,
aki én vagyok.
Minden, ami vagyok, most fellázadt ellenem.
Le akar vadászni engem, a Rókát.
Hát jöjjön csak…
Készen állok.
Ez lesz az utolsó...
Az utolsó lenyomat.
Az utolsó harcom.
Az utolsó írásom.
A két világ csatája,
ami bennem dúl hosszú évek óta,
véget ér.
Ha eltűnök, elbuktam —
de ezt a tollvonást még itt hagyom.
Nem lesz több.
Nem lesz több sor.
Csak emlék.
Aki olvassa és érti,
látni fog a sorok mögé.
Ott van, ha érdekel…
akkor is, ha nem.
Tanulj tőlem.
Tanulj a hibáimból.
Hisz ez még csak a kezdet...
Hozzászólások (0)