Sötétségbe

Lebegés. Egy kibaszott lüktetés. Egy repedés a kibaszott sötétben.

Sötét.

Semmit sem lehet látni.

Semmit sem lehet hallani.

Semmit sem lehet érezni.

Hol a faszban vagyok?

Nincs kibaszott szívverés.

Nincs kibaszott levegő.

Valami megváltozott.

Minden.

A fény eltűnt.

Csak a kibaszott sötét maradt.

Mintha már nem is léteznék.

Mi ez az egész?

Egy lüktetés belül —

mintha valami próbálna áttörni a falakon.

Megérint…

Az érzés visszatér.

A fény… átveszi az irányítást.

A sötét széthasad.

Először csak hajszálnyi repedés,

mélyen bennem.

A fény beszivárog — hidegen, élesen,

kegyetlenül.

Felperzseli a maradék kibaszott árnyakat,

lerántja a csendet a bőrömről.

Szét vagyok baszva,

minden darabom külön lüktet.

A levegő újra megtölt.

A szív újra ver.

Nem tudom, ez most élet-e,

vagy a kibaszott halál vége.

Egyetlen suttogás marad:

Tépj ki engem…

… ments meg.