Amikor a domináns férfi enged a nő fölényének
A dominancia szó hallatán sokan azonnal az erőt képzelik maguk elé, aki irányít, aki határozott, aki mindig kézben tartja a helyzetet. Ez az erő, a kontroll és a vezetés szimbóluma.
De mi történik akkor, ha egy domináns férfi szívében felébred a vágy, hogy a nő átvegye az uralmat? Vajon engedheti, hogy a nő leigázza, elcsábítsa és a testét teljesen birtokba vegye?
A válasz egyszerű: nemhogy engedheti, de sokszor éppen ettől válik még teljesebbé a saját dominanciája.
Amikor a nő magabiztosan a férfi mellkasára ül, finoman, de megkérdőjelezhetetlenül érezteti fölényét, egy új világ nyílik meg. A férfi szolgálja a nő vágyait; minden mozdulatban ott a nő irányítása. Ebben a pillanatban a férfi nem veszít el semmit - ellenkezőleg... megél egy olyan intimitást, amit csak az képes megadni, akiben teljes bizalommal hisz.
A dominancia lényege nem abban áll, hogy mindig az egyik fél uralkodik a másikon. Sokkal inkább abban, hogy tudatosan, szabad akaratból döntenek.
Egy igazi domináns férfi képes felismerni: az, hogy átengedi az irányítást, nem gyengeség. Ez a bizalom legmélyebb formája, amikor a nő lehet Úrnő, ő pedig átadja magát az élménynek - mert végső soron a férfi az, aki dönt.
Tehát a kérdés nem az, hogy engedhet-e egy domináns férfi a nőnek. A kérdés az, hogy meri-e megélni ezt a vágyat, és képes-e elismerni a nő erejét. Mert aki meg meri tenni, az tudja igazán, milyen íze van a szabadságból születő önkéntes alárendeltségnek.
De vajon ki irányít valójában? A nő, aki fölénybe kerül - vagy a férfi, aki eldönti, hogy mindezt megengedi?
Hozzászólások (1)