Egyek – a Róka szemén át

Képzeld el: egy tág, fényes tér.

Minden sarokban valaki a telefonjával pózol, mosolyog, mutatja: „én szub vagyok” vagy „én dom vagyok”.

Színes ruhák, filterek, lájkok.

Minden csillog, de a levegő üres.

Nincs súly. Nincs jelenlét. Nincs valódi odaadás.

És ott áll a valóság: egy sarokban csendben, a tekintetével parancsol.

Mindenki más mozdulatlan a látszatban, de ő a súlyt hozza.

Minden mozdulat, minden pillantás… súlya van.

Körülötte zajonganak, hangosak, láthatók...

de láthatatlanok. A testük jelen van, a lelkük hiányzik.

Ez a tér: két világ.

Az egyik csak fény. Zaj. Póz.

A másik mély. Kíméletlen. Valós.

A DS nem fényképezőgép előtt zajlik.

A DS akkor történik, amikor valaki odaadja a lelkét,

és valaki elég erős ahhoz, hogy elfogadja.

A többi csak próbálkozás.

De a DS-ben nincs próbálkozás.

Csak a lélek térdel, és a dominancia súlya tartja. Egyek mindig is egyek...

Aki nem érti ezt, még mindig csak játszik a tűzzel…

...és a valóság? Talán egyszer meglátja.