A Róka Szíve

Az otthon nem egy hely. Az otthon egy érzés.

Nem a négy fal, nem a bútorok, nem a lakás illata,

hanem amikor belenézek a szemedbe, és látom benne…

Nincs több harc, nincs több megfelelés.

Csak te és én, teljesen őszintén.

A meleg, amit a tested ad, nem nyom el, nem fog vissza.

Ez az erő, ami puhán tart a vihar közepén.

Ez az érzés nem korlát, hanem tág tér, ahol végre lehetek az, aki vagyok.

Ahogy belélegzem a bőröd illatát, tapintom a hajad puhaságát, hallom a lélegzeted halk neszét

,érzem, hogy otthon vagyok.

Nem a testedhez szólok. Nem csak ahhoz a meleg, puha helyhez,

ami minden férfi legmélyebb vágyának otthona.

Hanem hozzád, aki vagy.

Aki minden félelmével, vágyával, erejével és törékenységével együtt ott van velem.

Én abban a meleg, puha helyen találom meg egyszerre a legerősebb és a legsebezhetőbb részed.

Nem csupán a tested része.

Az otthonod legbelső pontja, ahol megnyugszom. Ahol hazaérek.

Odalépek hozzád, mert tudom, hogy én védelek, és te nem ítélsz.

Most előtted állok, és csak nézlek.

Mert nincs más, csak tiszta, őszinte gondoskodás,

ami mindkettőnket átölel.

Ez vagy te a kis nyuszi.

És én? Én vagyok a róka, a vadász.