3. rész: A test csak egy eszköz

Hányszor gondoltad már azt, hogy elég vagy, ha szép vagy?

Hogy ha feszülsz, lehajolsz, vonulsz, akkor majd én… mit is?

Majd könyörgök? Majd hízelegjek?

Édesem…

A tested? Egy eszköz. Egy bábu a sakktáblán.

Jól jön, de nem az dönti el a játszmát.

Mert engem nem a tested érdekel.

Én a reakcióidra vadászom.

A remegésedre, amikor végre nem vagy biztos magadban.

A pillanatra, amikor már nem tartod az álcát.

Amikor a kis maszkod lehullik, és előbújik alóla a valódi, édes pici nyuszi.

Igen. Látom, hogy jól nézel ki. Szép test, ügyes mozgás.

De mit ér az, ha belül még mindig zárva vagy?

Ha csak azt adod, ami amúgy is tucat?

Engem a lelked rezzenése érdekel.

Az, amit még soha nem mondtál ki. Amitől te is megrémülsz, de… imádod.

Azt akarom, hogy miközben végigsimítalak, ne a bőrödön érezd, hanem belül robbanjon az érzés.

Mert ha csak a tested adod, nem kapok semmit.

De ha a lelked reszket, akkor végre én jövök.

A róka.

Aki nemcsak megharapja a tested, hanem megfogja és óvja a lelked

Szóval, kis nyuszi… ne félj tőlem.

A többit én már tudom…tudom mit tegyek veled.