Valóság

Nézz körül az oldalon.

Tele van érdekességgel, vágyakkal, tartalommal.

Vannak itt komolyak és komolytalanok, talán „kamuk” is.

Pro profilok feszülnek a mezei társkeresőknek…

​Valóban, itt minden megtalálható, de mégis itt vagyunk mind egy közösségben.

​Regisztráltál, mert te:

Csak vágyat keresel, vagy játszmát is? Társat? Olvasol, írsz?

Kurvára mindegy.

​Az élet nem rózsaszín:

Ha úgy élnél, hogy egyetlen percet sem bántál meg és nem szégyellted el magad… talán jó úton haladnál.

Van ilyen? Remélem van.

​Mielőtt ítélkezel, nézz magadba… én is...

​Mi ez az oldal?:

Rózsaszín köd az egész, főleg, ha nem veszed komolyan.

Miért is vennéd? A névtelenség védelmet ad.

​Ráírsz valakire, kapcsolatot építesz…

és ha elég ügyes vagy, elkezdődik a véresen komoly játszma.

Itt két ember dinamikája feszül egymásnak, hogy valami olyat építsenek, ami túlmutat rajtuk.

Ez a harc és az egység művészete.

​Ismerkedés és udvarlás: a vadászat:

Az eleje a dinamika és a vágy próbája – az egyik fél hódít, a másik szelektál, függetlenül a nemtől.

Az udvarlás nem virágcsokrokról vagy nyálas üzenetekről szól, hanem annak a bizonyításáról, hogy a résztvevők képesek kezelni a káoszt és átadni az irányítást.

​Itt dől el minden: ki a domináns, ki az alárendelt.

Ha nincs meg a szikra, a feszültség, a vadászösztön, akkor később sem lesz semmi.

Csak unalom.

Kibaszott lassú halál.

​Intimitás és a sötét oldal (BDSM):

Az ágyban dől el minden.

Az igazi intimitás ott kezdődik, ahol a társadalmi maszkok lehullanak.

A BDSM – a dominancia és alárendeltség tudatos játékában – a bizalom egyik legmélyebb formája.

​Amikor átadod vagy átveszed az irányítást, megszűnik a külvilág.

A fájdalom és a gyönyör határmezsgyéjén táncolni – ez az, ami igazán összehegeszt két embert.

A kötelek és a hatalom nem béklyók.

Ezek a szabadság eszközei: szabadság a gátlásoktól és a képmutatástól.

​Közös élet: a hétköznapok:

Aztán jön a kemény rész, a valóság.

A hétköznapok szürkesége, a számlák, a kimerültség…

Az élet nem tejfel.

​Itt már kevés a vágy, ide fegyelem kell.

Együtt kell állni a pofonokat, akkor is, amikor a másik elviselhetetlen.

Egy kapcsolat nem akkor erős, amikor süt a nap, hanem amikor a viharban is egymás hátát véditek.

​Gyermekvállalás és szülővé válás:

A gyerek érkezése a legnagyobb törés és egyben a legnagyobb beteljesülés.

Igazából áldás.

A nő anyává válik, a férfi védelmezővé.

​De ne szépítsük: a gyermek „meg tudja” fojtani az intimitást, ha hagyod.

A szülővé válás egy haladás a felelősség felé – a régi, önző én halála.

Brutális, kimerítő és sötét folyamat.

​Itt válik el a pelyva a búzától.

Aki itt megfutamodik, az még nem készült fel a felelősség teljes súlyára.

​Ha nem működik… de ott a gyerek:

Ez a legnehezebb szakasz.

Amikor a szövetség megreped, de a vérvonal összeköt.

Akkor is egyek maradtok, ha már nem egy ágyban háltok.

​A felelősség nem múlik el a szerelemmel.

Felnőttként, éretten kezelni a romokat – ehhez kell az igazi tartás.

A gyereknek nem csupán boldog szülőkre van szüksége, hanem stabilitásra és következetességre.

​Arra, hogy lássa: az élet kemény, de az apja és az anyja akkor is tartja a szavát, ha fáj.

És vállalja a felelősséget.

​Összegzés:

Mindenki úgy használja az oldalt, ahogy jónak látja.

Valaki csak vágyat keres, valaki játszmát, van, aki párt keres, van, aki olvas, van, aki ír.

Nem vagyunk egyformák.

​Emberek vagyunk.

Csak a valóság arcon csap.

​,L