Blog - _FOX_

Szűrés erre a hónapra: 2025. 09.

Hacsak - a Róka szemén át
Az illúzió kegyes hazugság. Fátyol, amit magunk elé húzunk, mert könnyebb benne élni… Az árnyék, amit ölelünk, megnyugvást ígér, miközben lassan elveszi a látásunkat. De a szem látja: a rés mindig ott lüktet, ahol beszűrődik a fény. Aki elég bátor, meglátja. Hacsak nem állsz meg egy pillanatra, az illúzió mindig magával sodor. Úgy ringat, mintha védené a szívedet, közben lassan felejteni tanít. Hacsak nem nézel oda, azt hiszed, nincs kiút. Hacsak nem mered megérinteni a...

Illúzió - a Róka szemén át
Az illúzió a legszebb hazugság. Az ember beleszeret az árnyékába… és elhiteti magával, hogy valóság. A szem… azonban nem felejt. Látja a remegést a mosoly mögött, a láncot a szabadság alatt, a gyengeséget az erő mögött. Az illúzió ígér… de sosem ad. Csak húz… míg el nem felejted, ki a vadász… és ki a préda. Illúzió az uralom? Illúzió a behódolás? Az igazság? Mindenki hazudik… Illúzió a D/S? Illúzió minden szerep? Hazudunk… miért? Mert ez… illúzió.

Irányítás - a Róka szemén át
Amikor a domináns férfi enged a nő fölényének A dominancia szó hallatán sokan azonnal az erőt képzelik maguk elé, aki irányít, aki határozott, aki mindig kézben tartja a helyzetet. Ez az erő, a kontroll és a vezetés szimbóluma. De mi történik akkor, ha egy domináns férfi szívében felébred a vágy, hogy a nő átvegye az uralmat? Vajon engedheti, hogy a nő leigázza, elcsábítsa és a testét teljesen birtokba vegye? A válasz egyszerű: nemhogy engedheti, de sokszor éppen ettől válik még...

Írás - a Róka szemén át
Néha egy írás nem egyszerűen olvasmány. Hanem tükröt tart. Olyan tükröt, amibe nem lehet közömbösen belenézni, mert nemcsak téged mutat, hanem valamit belőlem is. Egy vallomás, egy történet akkor válik igazán erőssé, amikor nem harsány, nem provokatív. Nem kér engedélyt arra, hogy létezzen, csak egyszerűen ott van. Éppen ettől lesz fontos. Az írás élménye számomra ebben rejlik: hogy képes csendben is kiáltani, szeretetbe szőve megmutatni a hiányt, kettéhasadt világokat, amik nem akarnak...

Egyek – a Róka szemén át
Képzeld el: egy tág, fényes tér. Mindenhol áll valaki, a telefonjával pózol, mosolyog, mutatja: „én szub vagyok” vagy „én dom vagyok”. Színes ruhák, filterek, lájkok. Minden csillog, de a levegő üres. Nincs súly. Nincs jelenlét. Nincs valódi odaadás. És ott áll a valóság: egy sarokban csendben, a tekintetével parancsol. Mindenki más mozdulatlan a látszatban, de ő a súlyt hozza. Minden mozdulat, minden pillantás… súlya van. Körülötte zajonganak, hangosak, láthatók... de...