Blog - SzandraBaba

Szűrés erre a hónapra: 2025. 11.

A hosszútávfutó magányossága
Egész életemben rohantam. Valahonnan, valahová. Hosszú évek alatt sikerült elérnem annyit, hogy legalább a múltat le tudtam hagyni. Már nem fáj, de bennem marad örökre. És ez tulajdonképpen így van rendjén. Utóbb megértettem, hogy minden jó okkal történik. Minden új valami régiből fakad. Minden ránc, minden ősz hajszál én vagyok. Minden seb és minden fájdalom látszik rajtam, ott virít az arcomon, a testemen. Gyönyörű sebek, amik akkor, amikor ejtettek rajtam, fájtak és akkor még...

Felkiáltójel és egyéb örömforrások
Nem szeretek kiabálni. Olyannyira nem, hogy írásban sem teszem sosem. Ez néha furán néz ki, mert olvasva a leírt szavakat, sokszor olyan a mondatkörnyezet, hogy megkívánná a mondatvégi felkiáltójelet. De kitartottam, eltökéltem, hogy márpedig én sosem fogom felemelni a hangom írásban sem. Most meg... Kezdem megérteni, néha miért szükséges eme írásjel. Próbálkozom is vele, hogy megtanuljam a megfelelő helyen, módon és időben használni. Köszönöm Neked, C.....l! Köszönöm, hogy...

Percek, órák, napok, hetek, avagy: eltelt egy hónap
Rég meséltem már újkeletű boldogságomról és nem is igazán lehet többé az eltelt időt 345 percekben kifejezni. Pedig megírhattam volna a harmadik felvonás hatásait, de kezd szűknek mutatkozni a szókincsem és az idő is kezd relatívvá válni. És ez jó, nagyon jó érzés. Egy hónap. Összesen háromszor tudtunk találkozni, mindannyiszor percre pontosan ugyanannyi ideig. Viszont nem múlik el már jó ideje úgy egyetlen nap sem, hogy ne lennénk benne egymás életében. Apró kis üzenetek napközben,...

Piedesztál
Van az úgy, hogy valaki kiemelkedik a tömegből. Tesz valami olyat, amitől mások úgy érzik, hogy a saját vállukon emeljék még magasabbra, hogy mindenki más is észrevegye. Önszántukból, nem elvárás okán. Az ilyen emberek viszont általában szerények és tiszteletteljesek, csendesen teszik a dolgukat, amiben hisznek. Tetteik által válnak példaképpé, követendő példává. Éppen ezért ők maguk lepődnek meg rajta a legőszintébben, hogy mások mégis beléjük vetik a bizalmukat és bátorítják,...

Hétezres fordulatszám
"Van egy pillanat hétezres fordulatszámnál, amikor minden ködbe vész. A kocsi súlytalanná válik, egyszerűen eltűnik és nem marad más, csupán egy test, ami térben és időben mozog. Hétezres fordulatszám. Olyankor éled át ezt. És felmerül benned egy kérdés, az egyetlen kérdés, ami számít: Ki vagy te?" Sosem adatott meg, hogy egy igazi versenyautót végigkergessek bármilyen versenypályán. És a hétezres fordulatszámot is inkább pulzusban éltem csak meg. De hálás vagyok a sorsnak, amiért...

Ego
Ezúttal más gondolatait osztanám meg egy jelenségről, ami mostanában sokszor szembejön velem a blogokat olvasva. Túlzó önbizalom. Már-már önimádat. Ahonnan én nézem, cél nélkül, nárcisztikusan. De akad rajongótábor, elég népes. Nem vagyunk egyformák, de unalmas is lenne, ha azok lennénk. "Adott minden hang, ami él, Ami érted szól. Adott minden szív, ami él, Ami érted szól. Az egyik azért sír, Mert hazudnak neki, Miközben zagyvál önmagának is. A másik azért sír, Mert csak az...

Kommentelhetőség
Egy fura kérdést tennék fel és semmi rossz szándék nincs bennem, csak érdekelne, hogy miért cselekszenek így némely blogolók. Ha már megosztjuk gondolatainkat, érzéseinket, kinyilatkoztatásainkat, nekem értelmetlennek tűnik az, hogy nem tesszük lehetővé a vélemény-nyilvánítás opcióját. Persze, vannak olyan szomorú megnyilvánulások, ahol ezt érteni vélem. De a legtöbb esetben nem. Így egy kicsit olybá tűnik, mintha csak annyi lenne a fontos, amit a költő gondolt. Mások véleménye nem...

Esti mese
Nagyon fontos dolog az esti mese. Gyerkőcöknek főleg, de különösen izgalmas, ha felnőtt nőnek olvashatok esténként, elalvás előtt. És akkor igazán sikeres a móka, ha tényleg édesen elalszik közben. Akkor jól csináltam, sikerült elvinnem az álmok világába, ahol kisimulnak a ráncai, szuszog csendesen és alszik, alszik, alszik. Én meg csak nézem, nézem, nézem és nem tudok betelni a látvánnyal, az érzéssel, a békével, amit adni tudtam neki és ezáltal ő is nekem. Gyönyörű pillanatok....

345 perc, másodszor
Második randi. Tíz nap különbség. Ezer váltott üzenet közben, sok telefonbeszélgetés. Egy örökkévalóságnak tűnt az eltelt idő a két találkozás között. De amikor újra megláttam... Ahogy kiült az a mindent elmondó mosoly az arcára... Ami az első alkalommal még félszeg remény volt csupán, az a következőnél már bizonyosság. Ismerem, amennyire ismerhetem. De örül nekem, ahogy én is neki. Nem kell több, jelenleg nem lehet több. De több lett. Sokkal több. Sajnos most gyorsabban peregtek...

Túlcsordulás
Halottak napja odakint. Az élet dicsőítése idebent. Sajnos már elég zsenge koromban elveszítettem mindenkit, akiket általában családnak illik nevezni, így elég fura a viszonyom a halállal, mint intézménnyel. Korán megismerkedtünk egymással, valamiért úgy döntött a sors, hogy egyedül kell boldogulnom, hátország nélkül kell túl hamar felnőnöm. Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen ember lettem volna, ha máshogy döntenek odafent. Mindig oda jutok, hogy a 'ha' kezdetű gondolatoknak...